Szent Iván éji huss

Na, most, hogy végre vége az EBnek és örülhettek, hogy nyertek a spanyolok, térjünk vissza a fotózáshoz. (ugye? :)
Jah, memese, jut eszembe, gratulálok, hogy nap képe lettem neked a photopointon :)
Szóval itt volt ez a tűzugrás. Be is nyomok egy képet gyorsan, mert lesz pár.

Mi is ugrottunk Natival, kaptunk is jól róla oklevelet. Sőt, mitöbb, haccacáré, mi ugrottunk legelsőnek, mert utána fotózni akartunk. Voltak ott más fotósok is, akiket ismertünk, reméltük, hogy majd jól csinálnak rólunk és küldenek... persze nem volt könnyű dolguk, mivel ezt sokan sokszor azért nem fotózták, szóval, magamból kiindulva 1-2 ugrónak el kellett rugaszkodni ahhoz, hogy rátaláljanak az ideális beállításokra... Kérdeztem is kajánul tőlük ugrás előtt, hogy: "na? Mehetünk? Záridő fasza, minden OK?" Biztos szerettek, hehe.
Hát bejött a parám, az egyiküknek sikerült csak használhatót lőni rúlunk, de nem bántom, mert jó srác, meg el is küldte, szóval köszi, Vica! :))
Itt egy másik is.

Szóval aztán jött a fotózás is. Érdekes volt, mivel én ugyan kitaláltam, hogy hogy lesz, és beállítottam mindent és zúztam, és tök korrekt lett már az első kép is, annyi baja volt csak, hogy az illető kicsit kiugrott a képből, de az expóértékeket jól lőttem be. Viszont volt egy jópofa jelenség, amivel nem számoltam: először arra gondoltam, hogy majd stroboszkópos vakuzással jópofa mozgásokat, illetve repüléseket sikerül megörökítenem, de volt ott jónéhány fotós még rajtam kívül, és mindenki vakuzott. Ergo, az én kb fél másodperces expómba bőven belevillant mindenki. Így aztán volt olyan is, hogy kikapcsoltam a vakut és teljesen korrektül sikerült lehalásznom a többiek műfényét persze nem mindig. Már éppen azon gondolkoztam, hogy kell-e egyáltalán stroboszkópoznom, amikor lassan megunták a többiek, és fogytak a fények, úgyhogy mégis bekapcsoltam a villogó vakut.
Most jön egy olyan kép, ha sikerül jól beszerkesztenem:

Bakker, hihetetlen gyík ez a képtoligálás, ahhoz képest, hogy google fejlesztés, pláne.


Na és azután jött a tűzönjárás. Hát kérem szépen, én ezt a teljesítményt kissé túlmisztifikáltam eddig: azt hittem, ebbe csak komoly és hosszas mentális felkészüléssel lehet belevágni. OK, hogy ezek az emberek nem egy 10 méteres parázsszőnyegen sétáltak végig, hanem kb 1,5-2 méteren, de kapásból voltak vagy harmincan, köztük gyerekek is. Alig hittem el... Mindegy, és nem mentem, de itt már jól látható volt a strobószkópozás, végre, és akkor most felteszek két ilyet, és be is fejezem, sziasztok!

Foci EB

Na? Vajon ki kerül ma a németek mellé a döntőbe?

És ki nyeri az EB-t?

Kérem, tegyék meg tétjeiket! :)

Kérész által homályosan

Csatlakoznék Emeséhez. Ezekben a napokban én is épp fotótudásom határait súrolom. Most vagyok túl épp egy teljesen letargiába döntő színházi fotózáson, ami már csak hab volt a tortán a hétvégi kérész kaland után. Mert hát így jár az ember, ha manuális objektívvel áll neki ezerrel repkedő rovarok fotózásának. Hibaszázalékom csaknem 100%-os lett, pedig értékelhető képnek tekintettem minden olyat, amelyiken valahol is egy csipetnyi élességet találtam. Szóval letörtem, mint a bili füle. Vígasztalásul álljon itt egy olyan kép, amit még odautazásunk előtt kitaláltam, hogy meg kell csinálnom. Ennyi.

Csónakból kérészt..

..avagy megpróbálkoztam a lehetetlennel.

A hétvégén a Tiszánál jártunk. A folyó épp virágzik, napnyugta előtt kérészek ezrei rajzanak. A látvány lenyűgöző. Ezek az édes kis állatok hatalmas nyüzsgést rendeznek, szállnak minden felé, cikáznak a víz felszínén, végeláthatatlan rajba tömörülve röpülnek a folyó felett, és villám gyors mozgásukkal kergetik őrületbe az amatőr fotóst az ő még amatőrebb első próbálkozásai közepette.
Nem vagyok egy kifejezett természetfotós, ez már többször is bebizonyosodott. Legutóbb egy hatalmas pipacsmező szélén, de ez egy másik sztori. :)
Szeretem ugyanakkor a természetet, az ilyen különleges jelenségeket pedig méginkább, így azért gondoltam csak megpróbálom lefotózni a "virágzást".

Namost a probléma ott kezdődött, hogy nem elég, hogy ezek a kis kérészek hihetetlen fürgék, de ráadásul szombaton csónakból próbálkoztunk a lehetetlennel, így tehát a célpont mellett folyamatosan mozgott a "talaj" is, ezáltal én is. Aztán. Mivel a nap már bőven lemenőben volt, a folyón sok helyen a fény sem volt már elég. Ahogy hajóztunk hol ide-hol oda, hol volt fény - hol nem, hol átállítottam az érzékenységet - hol nem, hol bemozdult a kérész, hol kiszállt a képből, hol akármi.

Be kellett látnom egy idő után, hogy a gépnek is, nekem is, sőt mindenkinek jobb lesz úgy, ha én ezt most inkább befejezem, és átadom a teleobit másnak, hátha nagyobb hasznát veszi mint én. Így is lett.
Letettem a gépet, és elkezdtem végre élvezni az egészet. Felálltam a csónakban, szeltük a vizet.. körbenéztem, és körülöttem mindenfelé kis kérészek ezrei repkedtek. Egyszerre haladtunk, kezemet kinyújtva szinte elértem őket. Felnéztem az égre, és ahogy haladtam, velem együtt haladt a kis állatka is, rohant előre, sietett. Kevés az ideje..

http://keresz.blogspot.com/

Áh, nem lehet elmesélni, milyen volt ez. És hiába minden fotó, azt a nyüzsit, azt a mozgást és hangulatot visszaadni egyetlen álló képpel sem lehet. Ezt látni kell és kész.

Sajnos az első napon nem sok éles és jó kép sikerült, de egyet azért megmutatok most, a többit meg még halászom. :)

(A célállat a képen pirossal jelölve.)

Aerodinamikai tanulmányok Görögországból

Üdvözlök minden kedves kávéházi látogatót!

Egy remélhetőleg színes élménybeszámolót szeretnék felvezetni nektek. Még nem tudom hogy a szöveg vagy a képek fognak dominálni benne, de mindenesetre egy képet kaptok tőlem előzetesen, in medias res jelleggel.
Skiathos szigete felé félúton készült a kép, az Elizabeth II nevű hajóról. Ezen a ponton egy csapat sirály kezdett el követni bennünket; sokan még etették is őket, olyan közel jöttek. Verőfényes napsütésben szeltük a habokat, és az Égei tenger fantasztikus kékje megfelelő háttérnek bizonyult két sirály portréjához.

Kárpátaljai tócsarajzok

A múlt hét végén rövid kárpátaljai kirándulást tettünk családi körben, és memese azóta nyúz, hogy élménybeszámoljak. Nos, íme: eső után a tócsák ott is vizesek. Sőt, az optika általános törvényeinek megfelelően ott is tükröznek. Ebben speciel hasonlít kárpátalja kis hazánkra.

Sok mindenben persze nem hasonlít.

Először is - a határt átlépve feltűnően sok a benzinkút. Én nem is értem... Arrafelé sokkal nagyobb lehet a gépkocsik fogyasztása, ez lehet az ok.

Apropó határ. Itt még elő kell kotorni az útlevelet, pedig már egész elszoktunk tőle. A kamionok hosszú sorban állnak átjutásra várva. Személyautóval viszonylag keveset kellett várni, mindenféle kitöltendő cetliket nyomtak a kezünkbe, hogy addig se unatkozzunk. Összedobtuk orosz és angol nyelvtudásunkat, és tőtögettünk...

A következő egy ablak volt, ahol mindenféle dolgokat (útlevél forgalmi, stb.) beadtunk. Mint kiderült, még többet is, mint kellett volna. Az egyik cetlit a következő állomáson keresték rajtuk. Gyöztünk mutogatni, hogy nekünk már nincs olyan, mi azt is beadtuk az ablakon. Csóválták a fejük, hogy az lehetetlen, mert az nem oda kell. Végül egyikük bizonyításként beszólt az ablakos fülkébe, így aztán mégis előkerült a hiányzó cetlink.

Ezután már szabad is volt az út a Kárpátok bérceivel körített rónaságra. Első utunk Ungvárra vezetett. A GPS-be nem sikerült bejuttatnunk a szálloda címét, így hagyományos módon navigáltam. Hála remek tájékozódási készségemben és kiemelkedő térképolvasási tudásomnak elsőre odataláltunk a szállóba.

A szállodában választhattunk az ukrán és az orosz nyelv, mint kommunikációs eszköz között, szerencsére ez utóbbit vittünk magunkkal, így hamar megkaptuk szobáinkat. Meg kell mondjam, kellemes csalódás volt, teljesen kultúrált, szépen felszerelt, tágas szobákat kaptunk, és még a fürdő is tökéletesen rendben volt. Ez ott nem lényegtelen, mert bizony arrafelé még mindig a guggolós dívik.

A honfoglaláson íly módon szerencsésen átesve - és némi muníciót magunkba gyűjtve - elindultunk belvárost keresni. Mivel autóval indultunk, ez nem is volt olyan megszokott. Az utak vetekednek a pár évvel ezelőtti erdélyi főútvonalak minőségével, gödrök és hiányzó csatornafedők (!) színesítik arrafelé az úrvezetők unalmas vezetési tevékenységét. A közlekedési szabályok sajátos értelmezése csak hab a tortán. És most nem csak olyasmire gondolok, hogy körforgalomban a bejövőnek van elsőbbsége, ilyen máshol is megesik. Általános szabály arrafelé, hogy a terepjáróknak, a BMW-knek és a lesötétített ablakú autóknak van elsőbbségük, ebben a sorrendben. (Mert ha nem tartod be és jó kedvében találod a tulajt, végül még az is lehet, hogy életben hagy.)

Mindezek ellenére sikeresen eljutottunk - a piacra. (Családi döntés.) Nos, én két dolgot jegyeztem meg belőle: olcsó a cigi, és más a cipőválaszték, mint idehaza. Balogh igazi zsibvásárban reménykedett, ahol egymás után henteregnek fillérekért a jobbnál jobb M42-es hélios optikák, pelengek és ki tudja még milyen csodák. Nos, ilyent nem találtunk. Ittunk viszont kvászt, vettünk halvát és csatangoltunk egy csomót. A végén még a kocsit is sikerült megtalálni, és némi kacskaringó után tényleg Ungvár belvárosa felé vettük az irányt.
(folyt.köv.)

tágas égen mp3

És ami még nem volt: fanatikusoknak mp3-ban, csengőhangnak:-)

http://data.hu/get/343431/egbolpottyant_edit_01.mp3.html

R.

Tágas égen andalog..

Bámulják az angyalok
Tán egy UFO?
Áááá, dehogy!

(Én egész nap ezt dúdolom, dúdoljátok Ti is, hehehe.) :))

Utólagos kiegészítés
Ééés igen! Rolf a Nevergrowup team-ből megtalálta és bekülte nekünk!!!
Katt ide!

Köszönjük Rolf!

légy jó

Sziasztok!:-)

És egy nemkedvenc, a légy. Szemtelen, gusztustalan, stb.
Ez egy remek kéklégy volt, amin csillant a vaku, és nem repült el.
Ellenben ami alatta van, az belőle jött ki:-)
Fényt kapott......:-D

direkt zajos, direkt agyonélesített

Egy pörgős este

Hastáncbemutató, 101 táncos, színes ruhacsodák, füstölő, a színpad körberakva/szórva párnákkal, rózsaszirmokkal (naná, hogy szűk lett a képek nagyja alul), remek zene.
Jó páran próbáltunk vendégként fotózni, már amikor a „hivatalos” fotóstól sikerült. Azért a lökdösődésért amit művelt, valaki egyszer nagyon meg fogja verni, de komolyan:)
Hogy a hastáncról is szó essék, fantasztikus volt. A tini korúaktól a már nem tinikig, minden korosztályt láthattunk, a változatosság jellemezte a lányok-asszonyok testalkatát is, a vékony lányok próbálták rezegtetni a hasukat, nem nagy sikerrel, mert ugyebár ami nincs azt nem is lehet:)
Miután unokatestvéremék eltáncolták a számukat, kihasználtam a lehetőséget és tovább kísérleteztem a bemozdulásos képek készítésével.

Köszönöm Andi a meghívást, ügyesek-szépek voltatok, csak így tovább!

Képközelben

Azt szeretem, amikor nem kell gondolkodnom, hanem a kép elém jön, beköszön, és nekem csak meg kell nyomni az exponálógombot. Ezek ritka pillanatok. Amikor az ember külföldön van, vagy fotóstúrán, akkor sokkal könnyebben jönnek, mert valami "képre-kész" hangulatban van olyankor. De amikor ezek a pillanatok a saját otthonában lökik oldalba, akkor még meglepőbb ez az egész. Ma csak annyi történt, hogy kimentem a konyhába, és útközben beleakadtam ebbe a képbe. Nem akarok belemagyarázni semmit, nekem úgyis mást mondana, mint nektek, de ha nem ismerném a modellem, akkor is azt mondanám, hogy meséket rejtenek ezek a fáradt kezek-szemek. Most nektek (is) mesélnek. Szép álmokat mindenkinek!

Első fogás az idén

Jól azt hittem, hogy minden nap fogok írni ide, de legalábbis minden nap, amikor fotóztam is valamit. Egyrészt jól megunnátok, másrészt meg nem bírom szuflával. Minden nap kint cirkálunk a POSZTon, minden nap tudnék feltenni valamit belőle, sőt, de hát nahát. Nem megy és kész. Viszont a tegnapi cirkálás után nekiindultunk a hazaútnak és persze kezdődött a vihar. Nem nagyon érintett minket víz szempontból, de azért hébe-hóba villogott a nagyvaku. Úgyhogy kitettem Natit otthon (fáradt volt, lába fájt, stb.) és húztam Dél felé, amerről jöttek a fények. 18 kilométert mentem, Palkonyára értem, először a tóra gondoltam, hogy a partjára állok, és lesz valami tükröződés is, de aztán úgy döntöttem, hogy a villámok és magam közé veszem a templomot, hogy annak majd milyen szép sziluettje lesz.
Mert az nem ám úgy van, hogy egy villámot csak úgy lefotózok, a képet ilyenkor is megtervezem. (Persze olyan is volt már, hogy másfél órás villámeső és mennydörgések közepette fel- s alá autóztam helyismeret híján Zemplénben, és a fenenagy tervezgetés okán végül egyetlenegy villámot se fogtam...)
No és mire úgy gondoltam, hogy megtaláltam azt a mellékutat, ami nagyjából a templom fölé visz, és majd de jó lesz, hát onnan semmi más nem volt, csak egy hidroglóbusz. Azért ez is jobb, mint egy "szimpla" horizont. Eső nem volt, villámok is alig-alig. Klasszikusan kezdődött: felállítom az állványt, teszem rá a gépet: hopp, egy gyönyörű villám szalad szembe, persze hiába még. Utána fél perccel már a keresőben nézek körül, hogy beállítsam a képkivágást: ott villan nekem szembe egy. Belenéztem éppen a gépbe, amikor jött, szóval ez sem volt meg. Kezdtem ideges lenni, mert amúgy is 3-5 percenként voltak már csak és egy reitkábban, hogy most akkor lesz-e még.
Lett. 5-6 sikerült. Nem sok, ha a befektetett 36 km. autózást is hozzátesszük, kifejezetten kevés, de legalább már nem mondhatom el, hogy az idén még nem kaptam el egyet sem. Itt az egyik, szassztok!

Kérek szépen viszajelzéseket, hogy nem túl sötét-e. Itt fontos volna, hogy látszódjon, hogy mi a a stájsz: PS-ben OK, képnézegetőben OK, de itt öléggé sötétnek tűnik. Pedig benne hagytam a colorprofilt. Hm?

PoszT

Tegnap a POSZT-on mászkáltunk (ezt tesszük immár egy hete minden nap) és megláttam Ullmann Mónikát, ahogy a szökőkút szélén ült. És elkezdtem fotózni, de közben rájöttem, hogy korrektebb, ha odamegyek hozzá és megbeszélem vele a dolgot. Nehogy lesifotósnak nézzen. Mert az nem akarnék lenni. Amúgy is úgy a korrekt szerintem (és jogilag is!!!), hogy megkérdezed az alanyt mielőtt lefotózod. Kiváncsi vagyok TI mit gondoltok erről.

Szóval a csajszi nagyon kedves volt és mondta, hogy le is veszi a szemüvegét ha akarom, de mondtam, hogy nem kell, maradjon csak úgy minden ahogy volt csak szólni akartam. Jó érzés volt.

Húgomnak..

.. aki sokáig tornázott..

.. és aki ma sikeresen leállamvizsgáááázott!!!

Brávóó!!! :)

[taps, tánc, éljenzés, tűzijáték]

Kegyetlen rókakutya:-)

És megvan az első igazi rókakutya:-)

Adta magát a helyzet, nagyon sunnyogott a dárga.

Akkor pedig katt:-)))))

Lehozom nektek a csillagokat

Nagy nehezen végre összeszedtem magamat, és végre aktivizálom magam a szociális kávézónkban. Nem kisebbre vállalkozok kapásból, mint megmutatni Nektek, mi a különbség ég és föld között. Nem kis pálya...Két képet akarok most megmutatni. Mindkettő éjszakai fotó, annyi különbséggel, hogy az első egy db hosszú expó, a másik pedig 12 db 5 perces kép összerakva PS-ben. Elvileg ez utóbbi a helyes módja a digitális csillagfotózásnak, de nem értek egyet, a kép szerintem szétesik darabjaira, pedig az egyes expók között csak annyi idő telt el, hogy még egyszer megnyomtam a kioldó zsinór gombját. Tehát én maradok asszem a CMOS forraló egy db hosszú expónál.RealQuentin, Neked hogy sikerült? Nem büszkélkedtél még a Te csillaghúzásos képeiddel...

És persze ajánlom ezt a képet Emesének, aki megadta nekünk a mindenkori kávéházi társalgás lehetőségét, és aki szörnyen hülyeségnek tartotta ezt az éjszakai fotózást... :)

Ha már témánál vagyunk..

Rolf mai bejegyzése (katt ide) megihletett.
:)))))



Ráadásul a kép szintén füredi. :))

:-)

Köszönöm Emese!:-)

Üdv mindenkinek!:-)

Szép napot, kevés idiótát.

Medárd

A hétvége egy részét Pécsett (és Kozármislenyben) töltöttük. Pazar vendéglátásban, ellenben pocsék időjárásban volt részünk.. vasárnap is egész délelőtt szakadt. (Ha minden jól megy, még vagy 40 napig fog.) :)
Később szerencsére azért kisütött, így sétáltunk egyet Pécs belvárosában.

Szembe jött többek közt egy színész..


.. egy kutty ..


.. és egy kis angyalka is.


:)

összecsendül két pohár...

Sziasztok Mindenki! Most csak beköszönök gyorsan, de resz-kessetek, nem leszek mindig ilyen "szűkszavú"!

Elsőként egyik múlt heti virtuális borozgatásunk jutott eszembe, amit a blog kitatálójával hajtottunk végre. (Tokaji 3 és 5 puttonyos voltak az áldozatok.) Szaporán koccantak a poharaink az éteren keresztül, megvitattuk a világ dolgait, egyeztettük a világbékére vonatkozó terveinket, meg miegymás. Ha akkor lett volna már kávézónk, talán oda ülünk be (este mégsem kávéra, inkább finom borocskára). Akkor még nem volt. Most már van. Remélem, sokszor találkozunk majd itt - akár egy finom gőzölgő fekete mellett, akár más itóka társaságában (jut eszembe, tea van?), és mesélünk jó nagyokat az élményeinkről - és magunkról, a világról, amiben élünk, legyen az valós vagy virtuális.

Addig is üdv mindenkinek: ultramarin

Szia Memese! Köszi a meghívást!
És üdv a többieknek is!
Mára csak ennyi :)

Kezdő lépések

Sziasztok kedves kávézók!
Köszönöm Emese a meghívást!
Jó kis hely lesz ez a kávéház, már most kellemes a hangulata, Natiék bora is emeli az est fényét :)
Kezdő lépések...vagy indulás, ezt a címet adnám a fotónak, de most magam is ezt érzem. No nem azt, hogy elrohanjak, mint a fiúk, hanem mert számomra ez egy teljesen új műfaj. Leszámítva a sulis naplóírást - ami így felnőtt fejjel olvasva, igen komoly szórakoztató értékkel bír - kezdő vagyok az írásban. Még. Aztán majd csak belerázódok. Vagy nem:)
A hétvégén a Művészetek Palotájánál fotóztam, itt rendezték meg a TFA Hungary 2008, vagyis a legerősebb tűzoltók versenyét. Láttam már őket sport-és szakmai versenyeken, azokon is komoly teljesítményt kell nyújtani, de itt voltak pluszban olyan spéci dolgok, mint pl. minden versenyszámot egy kb. 20 kg-os légzőpalackkal a hátukon kell teljesíteni, 15 kilós kannát alagútban átvinni, vagy lépcsőn felcipelni, szóval kellett ám ott az erőnlét. Ja, és mindezt persze a korai nyári hőségben.
A fotót az utolsó versenyszám - 10 emeletet kell felmenni a már említett felszereléssel - egyik indításánál készítettem. Először csak véletlenül mozdult be, mert elfelejtettem az iso 100-at átállítani, aztán már szándékosan így hagytam.
No, hirtelen ennyi.....és köszönjük Emese:)

Minden napra egy Me-mese

Kedves Emese, kedves új Csapat!

Végre! Talán ez a legjobb kezdőszó egy ilyen oldalhoz. Végre egy hely, ahol lehetőség nyílik egymás gondolatainak, történeteinek megismerésére képeken és írásokon keresztül. Örömmel fogom használni, és amint időm van igyekszem írni és fotózni ide. Jó ideje nem töltök fel képet már semmilyen fotóközösségi oldalra, mert úgy éreztem, nem ad nekem semmit, amitől több lennék vagy csak egyszerűen jobb kedvem lenne. Ez reményeim szerint mindkettőre alkalmas lesz.
Köszönöm Emese, hogy blog-írói posztot kaptam. Remélem lesznek látógatói az oldalnak, akik csak azért tévednek majd erre, hogy lássanak és olvassanak valamit. Valamit, ami érdekes.

Mindenkinek sok sikert és kedvet kívánok a publikáláshoz. Lendületet pedig ezzel a képpel adnék Nektek:
Szamee

Sólyom

Amint látjátok, itt most nem a madárról lesz szó, hanem Sólyom Lászlóról Magyarország Köztársasági Elnökéről. (Tudom, hogy ez nem helyesírás blog, de ha valaki kijavít akkor nem fogok megharagudni, sőt! Szóval hogy is kell ezt pontosan írni?)

Mivel még csak fél 1 van, ma még nem fotóztam, viszont volt ez a tegnapi kép, amit szerettem volna veletek megosztani. Tegnap Villányba, Günzer Tamáshoz látogatott Sólyom László. Tamásnak rendszeresen fotózok (na most írhatnám, hogy én vagyok a hivatalos fotósa, de az olyan fellengzősen hangzik - pedig igaz :) ) így most is engem ért a megtiszteltetés. Négyre vártuk Sólyom Lászlót, 16.20-ra be is futott. Nem is akárhogy!!! :) Biztos láttatok már ilyen konvojt, hát nem gyenge. Komolyan kicsit úgy éreztem magam mint Jack Bauer. Csak mondjuk nálam nem volt fegyver. Meg nem vagyok olyan jóképű. (Mondjuk én nem tudnék Jack és Tony között választani, Emese te?) A lényeg, hogy 30 percet töltött a pincészetben Sólyom László, megkóstoltak 3 bort, nagyon jófej volt, kedvesen dumált a borászokkal, és (jujj) egyszer velem is összemosolygott. Volt saját fotósa is, és még két sajtó fotós jött, így az első 2 percben egy kicsit könyökölnöm kellett, a jó pozíciókért, de aztán lenyugodtak kedélyek és már csak az enyém volt a terep.

Magához a fotóhoz amit feltöltöttem annyit fűznék hozzá, hogy a Köztársasági Elnök sajtósa odajött és mondta, hogy nem szabad ivás közben fotózni. :) Sejtettem, hogy lesz valami ilyesmi, mert pl. José Carreras-t profilból nem volt szabad (se hátulról, de azt nem is akartam). Ilyenek ezek a hírességek.

Na most hirtelen ennyi, írjatok most már ti is, ne csak tőlem legyen hangos a CAFÉ!

N.

Mellé

Sziasztok és Emese!

:)

A Huby által felrakott képhez szólnék hozzá először. Mert beelőzött vele. Ugyanis ezt a képet én szerettem volna feltenni. Csakhogy a kép valójában az övé, mert ő kattintott. Igaz a projekt közös.

Szóval a bort én töltöm (ezt láthatjátok a fotón) ilyen veszettül bénán (amúgy is kétbalkéz vagyok), pedig próbáltam szépen becélozni... Lehet legközelebb cserélünk

A BLOG-ról. Örülök, hogy van mert én lusta lennék sajátot csinálni. Majd itt jól tobzódhatunk, igaz-e?

További szép fényeket kívánva, Nati

Na végre!

Na hát ez eléggé szuper! Köszönjük, Emese!! Még csak 3 napja beszéltünk róla, és már meg is csináltad. Korábban, amikor az emberek elkezdtek bloggolni, nem értettem, minek jó ez. A naplóírás még csak hagyján, de ezt így a világ előtt minek? Aztán ennyiben maradtunk, én és a bloggolás. Majd jó pár évvel ezután eszembe jutott, hogy jó volna egy fotós blog, ahol leírnám az aznapi fotós élményeimet. Csak azokat, semmi "édes naplóm, ma úgy érzem, kicseszett a világ" típusú szarokat. Aztán persze ezt sem csináltam meg, mert csak. De mivel "egyedül nem megy", és most nincs egyedülség, most itt vagyok, és végre és zsírság van! Na akkor jöjjön is egy kép, ami ma alkottunk a párommal.
Miután lefotóztuk a borokat egyesével, próbáltunk pár kreatív dolgot, amit kértek, persze semmi konkrét, szóval hogy találjunk ki valamit. Hogy mit találtunk ki, azt sejted, és hogy mennyire nem jött össze elsőre, azt meg látod. A kész képről levágni terveztük a kezet és talán az üveget is, de mivel ez nem sikerült, rajtahagytuk. Nati önti, én nyomom a gombot, no more comment :)

Ma volt még valami jópofaság, sőt kettő is.

Láttam végre egy szendert, nem emlékszem, pontosan mi a neve, de az a lepkefajta, ami kolibriként vibrál virágról virágra és kb fél másodpercet tölt egy nektárszippantással egy helyben, majd "ugrik" a következőre. Érdekesen kinéző lepkeféle, főleg hosszú szipkája miatt. Kettőt sikerült kattintanom rá, aztán lelépett. Az egyik úgy-ahogy még éles is lett :)
Na ez itt a kép helye, mert Nati gépén kártyáján van, és az meg hol is. De úgyse nagy kép, szóval mindegy.

A másik jópofaság, hogy elkezdtem fotózni egy újságnak, és portrét kellett készítenem egy 16 éves lányról, aki világbajnok balettáncos. A világbajnok nem jelző, hanem szó szerint értendő. Na ez is elkészült, de ezt csak a pécsiek fogják igazán tudni értékelni, meg akik ismerik Pécset és tudják, hogy mi az, meg hol van az a Barbakán.
hm?
:-)
Nem tom, Memese, te hogy látod, de én, részemről ilyen bejegyzéseket gondoltam letenni a kávéháziikévá (természetesen "kávéházi", de kéváházit írtam, és a Firefox helyesírásellenőrzője ezt ajánlotta fel. Annyira megtetszett ,hogy elfogadtam!) asztalra.
Kedves egészségünkre! :)

(Minden nap nem írok, az tuti, de remélem, soxor. Ti is biztos remélitek ;-) )

Café Rio

Nyár közepe volt, megszokásból 80 fok, perzselő napsütés, kosz és kopottság. Véletlen tévedtünk ide, elkutyult valamit a GPS. (Naná!) :)

Íme Jóanyám és a névadó kávézó..

Üdv Mindenkinek, érezzétek itt jól magatokat! :)