2011. 01. 28.

Kéz(enfekvő)


Sziasztok! Olyan régen jártam már itt, hogy illő jó nagyot köszönnöm :) Egy kiállításról szeretnék hírt adni, hátha valamelyikőtök arra jár.

HM Rekreációs és Kulturális Közhasznú Nonprofit Kft. Kecskeméti Klubja, (Tiszti Klub, Lechner Ö. u. 3.)

Kéz(enfekvő) címmel állított ki a Debreceni Új Fotóműhely mintegy 35 képet. Kiállítók: dr. Seres Géza, dr. Varga Tamás, Tuskáné Koncz Éva, Csergő András, Gubányi Attila, Balogh Gábor, Gál András, no és jómagam.

kiállítás megtekinthető: 2011. február 4-ig, naponta 9-18-ig, szombaton és a zárás napján 9-12-ig

2011. 01. 17.

Az első

.
Az első önálló esküvő fotózása volt számomra eddig a legnagyobb para, és egyúttal gondolom az utolsó is. Ilyenkor ugye a fő gond a rutin hiánya, ami kezdőnek azonnal fel is vet egy rakás, előre teljesen megválaszolhatatlan kérdést: mikor milyen obival és beállításokkal, honnan, hogyan, vajon mikor mi következik majd, ésatöbbi - mintha kábé az életben nem is láttam volna még esküvőt.
A második alkalom már egy fokkal jobb, gondolhatnánk.. én is ezt reméltem, amíg meg nem néztem magamnak előző nap a helyszínt. Életemben ilyen sötét templomban nem jártam - tán azóta sem -, ez persze mindjárt meg is adta az alaphangulatot, aztán mivel talán aznap használtam először élesben 40D-t, végülis nagyjából infarktus közeli hangulatban érkeztem és kezdtem fotózni a násznépet, míg a nyilván késésben lévő menyasszonyra vártunk. Próbáltam ráhangolódni az egészre, nyugodt mosollyal járkáltam föl és alá, kerestem folyamatosan a képeket. Egész jó hatással voltam saját magamra, de a násznép is azonnal partner volt - egy vidám és nyitott társaság - közben az idő is szépen haladt, kezdtem egyre jobban magaménak érezni az egészet.

Egyszer csak megláttam, hogy az egyik kis tündér beállt az ajtóba és onnan várta a menyasszony érkezését. Ekkor támadt egy képi ötletem, aztán ahogy ezt sikerült megvalósítani, valahogy teljesen meg is nyugodtam. Egyrészt rájöttem ugyanis, hogy fog ez nekem menni, másrészt azt hiszem ettől a ponttól.. képtől kezdve szeretem nagyon az esküvőket fotózni.


2011. 01. 12.

Holhos Tamás kiállítás megnyitója

.
HOLHOS TAMÁS - 42







Vachter János kiállítás megnyitója:
Szeretettel köszöntök mindenkit Holhos Tamás 42 című kiállításán. 42. Jött is gyorsan a kézenfekvő kérdés: miért a cím? Zavarba ejtően egyszerű választ kaptam, mert 42 kép van! Hoppá ! Dugába is dőlt minden elméletem ezzel kapcsolatban, sem az évei számát nem fedi pontosan, sem az élet értelmét nem feszegeti! Tamás nem enged minket a helytelenül feltett kérdések erdejében elveszni, mint ahogy az eddig ismert legbölcsebb elme is hasonló eredményre jutott, de állítólag ez véletlen! Nem hiszek a véletlenekben! 42 finom megfejtést láthatunk a falakon és hála zsenialitásának, még csak irdatlan generációkat sem kellett várnunk erre!

Ez a 42 kép az elmúlt 25 év munkásságáról ad egy letisztult, átfogó válogatást (van itt 25 éves és két hónapos kép is!). A fotográfiával hamar kapcsolatba került, gimnázium 3. osztályában jelentkezett fotó fakultációra és innentől sorsa megpecsételődött. Ezt követően a Rosti Pál helyi, dunaújvárosi fotóklubban mélyítette tovább tudását az akkor természetesnek számító vegyszerekkel való sakkozgatás és laborban görnyedés természetes velejárójaként munkálkodott, amit, dacára a könnyen használható digitális technikáknak a mai napig tart. Az itt látható képek javarészt analóg mesterművek. Nem is csodálkozom az analóg technikához való ragaszkodásán. A mai napig a fotóművészek előszeretettel használják az analóg technikát, ennek több oka is van. Az egyik ok a végtelen szabadság az alternatív és archaikus technikák használata és az érett, hosszú idő alatt felhalmozott tudás, amit ezek a technikák rejtenek, a másik talán hangsúlyosabb ok a természetessége. Míg a digitális képérzékelő szigorúan rendezett mikro lencséi egzakt módon, szinte szárazon leképezi a valóságot a nullák és egyek segítségével, ezzel szemben a film felületén véletlenszerűen elhelyezkedő elemi érzékeny szemcsék milliói által, kémiai úton, talán az érzékelhetetlen felharmónikusok finom rezdüléseit is képesek rögzíteni. Olyan természetességet eredményez ez, mint a bakelit lemez sercegése, egy csöves gitárerősítő vagy egy Hammond orgona hangja. Ez a hatalmas plusz az analóg technikában és talán itt van az a ragaszkodási pont is Tamásnál, amiért nem engedi ki a kezéből. Szép összhang ez egy érett szemű fotográfustól, fotóművésztől, amilyen ő maga is! Munkáiban nem szorul háttérbe a finom , de az erősebb humor sem. Témái főként az emberábrázolás körül forognak, legyen az egy családtag vagy akár egy vursli forgataga, de egy merengősebb vagy akár filozófikusabb képet is ugyan ezzel az erővel és mélységgel tár elénk. Aztán egy kis szünet, mellék utak, amik szintén nem nélkülözték az alkotói vagy művészi megnyilvánulást. Népi bőrművesként tevékenykedett, egy ideig ez kötötte le energiáit, de megemlíteném a Jolán bálokat is, amiket a helyi főiskolán szervezett barátaival, ami számomra Monty Python erejű humorral bírt. Az internet széles körű elterjedésével ismét felébredt a képalkotás vágya, a vér nem válik vízzé! Újra előkerültek a fényképezőgépek, persze ekkor már volt digitális gép is a kezében, de kiderült hamar, hogy a gyorsaság mellett sok előny nem szól mellette és az az analóg technikákon edzett szemének köszönhetően ezek a képek is abszolút hasonló hatásúak. Erről leghitelesebben a blogján győzödhetnek meg: holhostamas.blogspot.com-on és itt kell még megemlítenem egy közösségi blogját is az ilyenabox.blogspot.com-ot, ahol csak boxgépekkel készült csodákat láthatunk, meghívott barátaival és alkotótársakkal…


Hölgyeim és Uraim a kiállítást ezennel megnyitom!


Holhos Tamás képei (katt)

A kiállítás megtekinthető:
Bp, V. Sas u. 25. IV. em.
2011.01.10-02.10

2011. 01. 10.

Petróleum lámpa

.
Hogy mindjárt a közepébe vágjak, egyik kedvenc 2010-es esküvői fotómmal nyitnám a posztok sorát, egyúttal rá is cáfolva az esetleges városi legendákra, miszerint a blog lassan megszűnik létezni.

Mohácson jártam augusztus végén. Sokat kerül szóba mostanában, hogy véletlenek márpedig nincsenek és tényleg.. a kérdéses hétvégére már volt egy foglalásom, de kb. 2-3 héttel az esküvő előtt visszamondták, és rá egy hétre jött is a hívás, hogy esetleg még szabad vagyok-e, mert lenne egy lagzi, ami körül alakult némi kis kavarodás és szükség lenne egy esküvőfotósra, aki aznap végig rá is ér. Így kerültem Mohácsra, ahol a legnagyobb örömömre az esküvő és a fotózás két külön napra esett. Ennek fő előnye, hogy nem kell rohanni az oltár elé vagy a vacsorához, így persze nyugodtabb és türelmesebb a pár is és bőven van is idő egymásra hangolódni, ráadásul átgondoltabban lehet alkotni, az egyes helyszíneken a legjobb beállításokat/fényeket megtalálni és eleve a helyszínek variálhatóságával változatosabb lesz a képanyag is.

Ha koncepció szerint fotózom és nekiállok egy ötletnek, az első nálam az alapos tereprendezés, melynek keretében ha kell, seperc alatt bármilyen helységet átrendezek, mindent arrébbhúzok-átpakolok: lám lustaság fél.. fele annyi utómunka. :) Így volt ez itt is, egy régi bútorokkal szépen berendezett, felújított házban, ahol először leültettem a párt és kitaláltam a fényeket, utána az asztal és a székek voltak útban, majd egy katt és hopp, a szekrény tetején az a petróleum lámpa de nem tetszik ott most!

Leszedtem, gyorsan az asztalra tettem, és akkor hirtelen jött a nagy felismerés.. így aztán mielőtt folytattuk volna amit eleve kitaláltam, tettünk egy kis lámpás kitérőt, abból lett ez. :)


Mohácsra még visszatérünk.