Petróleum lámpa

.

Hogy mindjárt a közepébe vágjak, egyik kedvenc 2010-es esküvői fotómmal nyitnám a posztok sorát, egyúttal rá is cáfolva az esetleges városi legendákra, miszerint a blog lassan megszűnik létezni.

Mohácson jártam augusztus végén. Sokat kerül szóba mostanában, hogy véletlenek márpedig nincsenek és tényleg.. a kérdéses hétvégére már volt egy foglalásom, de kb. 2-3 héttel az esküvő előtt visszamondták, és rá egy hétre jött is a hívás, hogy esetleg még szabad vagyok-e, mert lenne egy lagzi, ami körül alakult némi kis kavarodás és szükség lenne egy esküvőfotósra, aki aznap végig rá is ér. Így kerültem Mohácsra, ahol a legnagyobb örömömre az esküvő és a fotózás két külön napra esett. Ennek fő előnye, hogy nem kell rohanni az oltár elé vagy a vacsorához, így persze nyugodtabb és türelmesebb a pár is és bőven van is idő egymásra hangolódni, ráadásul átgondoltabban lehet alkotni, az egyes helyszíneken a legjobb beállításokat/fényeket megtalálni és eleve a helyszínek variálhatóságával változatosabb lesz a képanyag is.

Ha koncepció szerint fotózom és nekiállok egy ötletnek, az első nálam az alapos tereprendezés, melynek keretében ha kell, seperc alatt bármilyen helységet átrendezek, mindent arrébbhúzok-átpakolok: lám lustaság fél.. fele annyi utómunka. :) Így volt ez itt is, egy régi bútorokkal szépen berendezett, felújított házban, ahol először leültettem a párt és kitaláltam a fényeket, utána az asztal és a székek voltak útban, majd egy katt és hopp, a szekrény tetején az a petróleum lámpa de nem tetszik ott most!

Leszedtem, gyorsan az asztalra tettem, és akkor hirtelen jött a nagy felismerés.. így aztán mielőtt folytattuk volna amit eleve kitaláltam, tettünk egy kis lámpás kitérőt, abból lett ez. :)

Mohácsra még visszatérünk.

www.mandiemese.hu