Víztükörkép

.

Van az a nagyszerű szokásom, hogy pályázatokra kivétel nélkül mindig az utolsó pillanatban kezdem el kitalálni, kiválogatni, összerakni, és rendszerint a határidő előtti utolsó percekben elküldeni a képeket. Nincs amúgy ezen mit csodálkozni, még talán soha semmit nem csináltam másképp, általában a határidő az egyetlen, ami mozgat, és mindig az ahhoz képesti legkésőbbi pillanatban állok neki tanulni, pályázni, bármi. :)

Természetesen nem volt ez másképp legutóbb sem, amikor a FotoVideo magazin és az EISA Maestro által idén is meghirdetett Év fotósa 2009 pályázatra szedtem össze a képeimet. A téma a víz volt.. vizek országa vagyunk, sorozatokat várnak, blabla, volt a kiírásban leírva sok minden.
A víz pont egy egyszerre könnyű és nehéz téma is egyben, hisz egyrészt sokféleképpen megközelíthető, ráadásul vízzel kapcsolatos képeket ki nem csinál ugye, másfelől pont ezért nehéz is.. találni valami olyat, amiből összerakható egy említésre méltó anyag, ami esetleg még kicsit más is, mint a többi.

Az utolsó napokban kezdtem el gondolkodni rajta, hogy mégis mit küldjek ebben a témában, magam elé idézve néhány szép emlékű balatoni és a velencei tavi korcsolyázós képemet, amik mondjuk blog szinten itt elvannak, de azért nem feltétlen győztek meg esélyességükről.

Egy dolog fészkelte még be magát az agyamba, a pocsolyás képeim, de vívódva a gondolattal, hogy ebben azért van egy erőteljes elvonatkoztatás, ami ki tudja bejön-e a zsűrinek, végülis csak az utolsó napon sikerült meggyőzni magam, hogy ha én itt valamivel esetleg labdába rúghatok, az vagy egy ilyen mértékű témától való elrugaszkodás lesz, vagy semmi.

Így aztán a pályázati határidő délelőttjén átnézve a rendelkezésre álló képanyagot az eget kezdtem kémlelni és kérni kezdtem a fentieket, küldjenek egy kis esőt, de gyorsan. Borongós nap volt, de csöpörészni már csak alkonyat előtt kezdett. Hosszas tipródás után, hogy most akkor rohanjak-e még egy-két képet összeszedni, vagy inkább használjam ami van és álljak neki azoknak de gyorsan, végülis úgy döntöttem a biztosra megyek és főzök abból, amit otthon találok.

No így esett, hogy ezt a sorozatot összeraktam, 23:57-kor pályáztam, és a témából szerintem egy erősebb anyag is kihozható lett volna, ha kivételesen gondolkodok előre, de már jó ez így is.. kiderült ugyanis a minap a FotóVideó most megjelent számából, hogy egy 2. helyezéshez végülis csak elégnek bizonyultak a képek. :)

Íme a többi kép és a beszámoló cikk: klikk.

Nine Inch Nails

Ultraszubjektív poszt :)

Pénteken este végre hozzánk is eljött Trent Reznor és csapata a Nine Inch Nails.

Szerencsére nem sokan ismerik, és nem az a sláger rádiós műfaj.

Ez kérem Industrial Rock, vagy valami hasonló, felejtsük el a kategóriákat, simán nagyon zúzós.

A koncert durván jó volt, és még fényképezni is lehetett, ami elég ritka, mert a szerzői jogog stb.....persze-persze-persze...:D

Amikor kiderült, be lehet vinni a gépet, azonnal taxi, és már hoztam is a fényképezőt :D

Röpke motozás, és fotós cucc mutogatás után be is engedtek, és kezdődött a zúzda. :D

Túrista módón mikor merült le a két akksi, igen, a buli közepén.

Szerencsére Reznorék is éppen pihenőt tartottak, volt időm tölteni az akksikat :D

Aztán ismét zúzás.

A sörpultban álló csajok nagyon rosszul voltak, nekik csak a tuc-tuc zene felel meg, a NIN-től pedig hánytak, és ha lehetett volna akkor menekülnek :D

Szép volt, jó volt! :)

a többi kép pedig:

http://picasaweb.google.com/rolf242/NineInchNails2009SYMABudapest#

és egy video, pont ilyen volt itthon is, TERRIBLE LIE, az első lemezről, 20 éve:

http://www.youtube.com/watch?v=1p7X8D0MLRw

"Ván edzsipson minit plííííz!"

És Ti tényleg azt hiszitek, hogy itt most meleg van? :))
Akkor rávilágítanék, hogy itt, ahol ez a kép készült (tavaly szeptember, Luxor), na ott meleg volt.. 55 fok, mindez a "hűvös" árnyékban...
Hősünk - Emese - feladta a küzdelmet (ami ekkor már a második napja tartott, lévén az Ő gépe lesérült) a kompakt gépemmel szemben, hogy számára is normális fotókat készítsen és a kezembe nyomta, hogy akkor ő most megy és elájul vagy bármi, akármi vagy valami (netán e három egyszerre).. és így esett az eset, hogy puskacsőre kaptam én, Őt...ahogy távolodik a karnaki oszlopcsarnok árnyékában, fáradtan, elcsizgázva..

Szánsájn:)

Heliofrontalitás

... avagy az ellenfény bűvöletében. Látom mostanában nagyon hódít itt a backlight fotográfia. Nemrég én is szembenéztem a nappal. Üdv mindenkinek!

Reggeli Keleti

Jajj megázunk!

Sziasztok!

Ma volt szerencsém egy kedves fotós barátnőm esküvő fotózásához csapódni. Konkrétan az előrejlzett vihar közepén kezdtük a fotózást.

Legalábbis olyan érzés volt, mert kb. tíz perces pózolás és homokvihar után csepp csepp bluggy bluggy lett. Az autóktól kb. háromszáz méterre voltunk, úgyhogy usgyi. Futottam előre ahogy csak tudtam, mert biztos voltam benne, hogy itt készülhet jó kép. Viszont a pár olyan gyorsan futott, hogy kettő kattintásra futotta (hahaha) abból ez az egyik:

Aztán a műterembe menekültünk, ahol még ezek születtek. Hangsúlyozom én csak úgy lébecoltam ott, és sok időm nem volt fotózni mert inkább kolleginának segítettem ahogy tudtam. (Viharkárok felmérése és menyasszonyvidítás, stb stb...)

Várom a véleményeket! Nati

Vidám hétvégét mindenkinek!!!

.
..avagy íme egy elviselhető programjavaslat erre a dögmelegre. :)



:)))

A mór

.
Íme itt ez a fotó, egy újabb, hajnalba átnyúlt szakmai túra (a szülinévnapos aktív különítmény speciális kiscsoportos foglalkozása) - számomra egyik kedvenc - végterméke, egy fotó a mórról a bérházi gangon, ahonnan beljebb már - hiába a koncentrált erőfeszítés - kulcs vagy akár a többi otthoni híján végülis nem jutottunk.

És most jöhetne itt egy kis képregény arról, hogyan lehet igazán jól elütni 5 pirkadati órát a félig kihalt vasárnapi belváros viszonylag kis területén anélkül, hogy néhány tekercs filmen kívül bármi mozgalmas is keresztülpörögne hajnalra megalkotott, zárt kis világunkon, de ehhez meg az kellett volna, hogy tegnap nem dumálok bele a scannelésbe, amit persze nyilván megtettem, ezzel jól be is zavartam, és a képek most ennek rendje s módja szerint nagyjából használhatatlanok is, bármi értékelhetőre várni kell.. még nem is tudom meddig.

Addig is marad itt ez, egy korábbi, rövidebb, ámde valamivel sikeresebb kísérlet eredménye, és hogy visszatérjek mondókám eredeti, bár akkor még fel nem libbentett gondolatszálához, ez például pontosan egy olyan fotó, amit - bár kedvelem őket, mert szórakoztatnak - a jól ismert fotós fórumokra mégsem tölteném fel.. nem, mert már szinte látom is a hozzászólásokat: karcos és szöszös, fél arc sötét, eltolódtak a színek, ferde, ésatöbbi, ésatöbbi.
Minden, amitől ezt itt most kifejezetten szeretem. :)

És íme a fotó egy átdolgozott verziója, nekem tetszik, megmutatom hát ezt is. A mór maga készítette, köszönet érte! :)

* * *

Kiegészítés - utólag
Az történt ma (a bejegyzés másnapján), hogy Mácsai Feri fotós barátunkat is megihlette a kép, letöltötte, és az alábbi verziót varázsolta belőle.
Szintén köszönet érte! :)

Tattoo you

.
Mostani bejegyzésem rendhagyó abban az értelemben, hogy néhány ma készített fotómat nem itt, hanem - konkrét érintettsége révén - alkalmi modellem blogjában tettünk közzé.

Klikk ide

Köszönet a fotózási lehetőségért, Zoli! :)

Welcome to Hungary, azaz hogyan fogjunk német túristát.

Értek én mindent, pro és kontra, csak felfogni nem tudom miért...
Mindenki hisztizik: válság van, Rendben, én is érzem.
Nyafognak a vendéglátósok: kevés a vendég, alig van bevétel.
Siófokon is megy a duma: ide már nem jönnek a németek.
De amikor mégis, akkor szívassuk meg, nem kicsit, nagyon.
Adott a siófoki parkoló, a kiköto mellett. A nyári szezonban fizetni kell a használatáért.
Nem is keveset.
Erre felhívja a figyelmet a szokásos KRESZ tábla, fizetoparkoló.
Persze mindezt magyarul.
Mert ugyan hozzánk csatolták európát, de senki sem tanult meg magyarul.
Óvatlan német meg idejön, itt meri elkölteni a pénzét.
Lemegy a partra, mert ha már itt van, körülnéz.
Persze kocsival, és nyilván a parkolóban áll meg.
Fizetni elfeljet, vagy mert nem figyelt, vagy egyszeruen úgy gondolja: itt hiába büntetnek meg, nem tudják behajtani.
Óriási tévedésben van. A közterületesek megoldják.
És mire visszaér a kocsijához, egy csinos sárga kerékbilincs várja, a szélvédőn szép kis
piros csomaggal, egy sárga cetlivel az oldalablakon: a kocsi le van bilincselve.
Persze ezt is magyarul. Mert a magyar világnyelv, és mindenki beszéli. Ugye :)
Fegyelmezett német túristánk felhívja a megadott számot, megvárja a szerelőket, fizet és már mehet is.
Ez a mutatvány legalább egy óra, kb. 15.000 kemény magyar valuta.
Az élémény viszont megfizethetetlen.
Viszik a jóhírünket, és a vendégszeretetünket. Kerékbilincs, mi más?
Gyere hozzánk nyaralni, csak nagyon vigyázz mit teszel, mert kattog a pénztárgép.
A magyar autókon csak szeretetcsomag virított, mert itthon nem probléma a levelezés, fietési felszólítások küldözgetése, majd az időn túl nem fizetők durva büntetése.
De egy némettel levelezni? Vagy a társhatóságot megkeresni...nem, az nem megy.
Oldjuk meg helyben a dolgot. Enyhén szabálytalanul bilincseljük meg a járművet, akkor nem lehet kibújni a fizetés alól.
És ez bejön, működik.
De sokkal többet árt, mint használ.
A németnek nem fog fájni a kifizetett összeg, hiszen nyaralnak, semmi sem dárga, még egy doboz gyufát...
De amikor az egész család, apu, anyu, kisgyerekek szívnak a napon egy laza órán át, akkor az összeg nem számít. Csak a kellemetlenség.
Persze, fizethetett volna, ott az automata, sima ügy. De mégsem.
Otthon majd elmondja a többi Jürgennek, Hansnak, és Helmutnak, akik még veletlenül sem jönnek majd hozzánk, ahol meleg a sör, hideg a virsli, és még kerekébilincset is kaphat, ha rossz helyen parkol, vagy elfelejtett fizetni. ( most zárjuk ki a szándékosságot, kegyes hangulatban vagyok ) :)
Itt senkinek nincs igaza, és nem is lesz.
Welcome to Abszurdisztán, have fun! :) Summertime!!! :) :) :)

ettől Diana is kikészült

Fejeket behúzni!

Replülni voltunk Hubykával. Illetve ő repült én meg néztem. És persze fotóztam. Mert megbízás volt, a júliusi Explorerben olvashatjátok. A lényeg, hogy Kecskeméten van egy kisrepülőket gyártó cég, ők maguk szerelik össze a gépeket a két kis kezükkel. Első ottjártunkkor zuhogott az eső, de másodikra már sikerült jó időt kifogni.

Itt pedig azt láthatjátok, hogy készült a fenti kép. A gép olyan közel jött, hogy rendesen behúztam a fejem amikor elröppent felettünk.

Emesének küldtem el a képeket és javasolta, hogy tegyem fel a blogba. És milyen igaza van. Mert megint száz éve nem jártam erre, holott olyan lelkes voltam az elején. De most! Majd nézhettek. Mert összegyűlt pár anyag. :)

Mostanában fontos szerepet játszik az életünkben a levegő. És a szél. Vitorlázáskor jó ha van, hőlégballonozáskor jó ha csak kicsit van. És persze jókor. No, ennyit előzetesben. A többit a következő bejegyzésben.

Tánc

.

Birkák

.
Gyakorló munkanélküliként (uhh jut eszembe már megint, a Központba is menni kéne) továbbra is iszonyat elfoglalt napjaimat élem, sőt ha ezt lehetett fokozni (nem gondoltam volna), akkor most sikerült is, aminek persze örülünk nagyon. Mindenesetre áll itt sorban néhány kép és gondolat, és ma megtalált az isteni szikra, hogy amíg várakoznak, addig se maradjunk azért kép nélkül, így aztán körbenéztem és ezt találtam. A kis birkáimat. :)


(A napellenző természetesen az autóban pihent.) :)