Kárpátalja - az ígért folytatás

Nos, ígéretemhez híven folytatom az útibeszámolót. (Sajnos tényleg csak az, ha már jó képeket nem sikerült csinálnom.)

Néhányan még talán emkékeztek a viccre, hogy milyen az orosz törpe - a legnagyobb a világon. És ez nem csak a törpékre igaz! Íme két képes bizonyíték. (Na jó, a második inkább a 10mm-nek tudható be.)

Ez valódi, figyelmetekbe ajánlom a verebet, ami az ernyős virágzatú növény egyik "ágán" ül! A bimbók nagyobbak nála! Nem tudom, milyen növény volt, de hatalmas, lehetett vagy 2 méteres. Ezek itthon térdig szoktak érni! (Lehet, hogy túl közel van Csernobil?)

Óriásgalambok :-)

Arrafelé természetesen a vihar is fergeteges:

Szerencsére találtunk egy fedett sörözőt, ahol kivártuk a végét. (Saslikra megnézve az árut inkább nem vállalkoztunk.) Ez már az előző bejegyzésben keresett ungvári belváros, megpihentünk kicsit az Ung partján. A város sajnos már csak nyomokban őrzi a régi hangulatát, leginkább a vár alatti kis utcákban lehet még elképzelni a boldog békeidők bájos mindennapjait - az árnyas fasor alatt lépkedő hosszú szoknyás úrasszonyokat, a feszes pantallóban sétáló urakat, a fal tövében kezükben kosárral surranó cselédlányokat, a macskakövön néha végigcsattogó lovaskocsikat...

És hogy ne kelljen végilapoznotok a városról készült képeimet, készítettem belőlük egy képeslapot:

Egyúttal itt jegyzem meg halkan, hogy gyűjtöm a postai képes levelezőlapokat, tehát akinek van belőle, mielőtt a szemétbe dobná, jussak eszébe, és inkább hozzám juttassa el!