Először kerestünk egy helyet, ahol pénzt válthatnánk, mert bár iszonyat éhesek/szomjasak voltunk, pénz nélkül ugye esélyünk sem volt. Fél óra alatt sikerült is, köszönet érte a helyi Erste fióknak, ahol negyed óra sorbanállás után jó negyed óra pénzvizsgálat következett: úgy tűnt sosem láttak még 10.000 Ft-ost. És magyar személyi igazolványt sem.
Beültünk - ittunk, majd komótosan elsétáltunk a helyi szuperkifőzdébe, ahol hát.. hihetetlen finom sztrapacskát ettünk! Úgyhogy alakult már a nap, de még mindig nem volt az igazi.
A következő állomás tehát egy kávézó volt: na ezt jól beterveztük, a belváros főutcájának közepén kerestünk egy kiülős helyet, ahonnan a fincsi cappucchino-t elfogyasztva, kvázi lesből lőhettünk, hehe. :)
Vagy 2 órát ücsörögtünk egy helyben és fotózgattunk.. részemről igen halovány sikerekkel. Aztán persze a vihar közeledtével és időnk lejártával támadt fel a kedv és az ihlet is, de késő bánat.. így jártam.
2 megjegyzés:
Az utolsó mondatodra: előbb lássuk a többit, aztán majd megmondjuk :)
Nagyon jó ez a kép! A ház fala, a papír az ablakban, a néni kivillanó fehér, virágos ruhája, a szemüvege...
Megjegyzés küldése