2008. 10. 17.

És tényleg..

azt hittem, hogy na most! megvan, Ő az, szigorúan nagybetűvel.. Le kellene már erről szoknom, hogy terézanyut játsszak és aki kicsit kedvesebb az átlagnál, arra mindjárt azt gondoljam, hogy „ő a herceg fehér lovon” – mikor tudjuk, hogy fehér ló, na az nincs, maximum szürke..

Olyan sorsszerűnek tűnt az egész, éppen törölni szerettem volna a regisztrációmat arról a bizonyos oldalról, mikor levelem érkezett tőle. Gondoltam megnézem, hiszen mi bajom lehet, ezért vagyok itt. Kedves volt, nem tolakodó, vicces és mint tudjuk ez azért elég fontos az ember lányának. Elkezdtünk vadul chat-elni és – az internetnek meg sok smile-nak köszönhetően – jókedvűen tértem nyugovóra, hogy mégis csak vannak jó képességű fiatalemberek és igen ez a példány pont rám vágyik. Mivel a chat párbaj alatt bátorra ittam magam belementem, hogy találkozzunk személyesen mindjárt másnap – na ez volt az egyes számú hiba!! El is jött a másnap, egész nap idegbajosan, feszülten vártam az esti NAGY TALÁLKOZÁST, hiszen aznap megoldódik az életem és véget ér a magányos karácsonyok sora…

A megbeszélt időpontban, kipirulva várakozok a megadott helyen, de ő késik.. nem jó jel, de elhessegettem magamtól az ilyen sötét gondolatokat egy perc alatt. Várok és méregetem az embereket; „jaj, csak nem ő legyen az, aztán a következő percben, megpillantva egy újabb hím egyedet: „kérlek add, hogy ő legyen az” – persze nem. Aztán befut valaki az épület elé és vadul nézelődik. Én méregetem és magamban fohászkodom: „ne, ne”, a következő percben veszi elő a telefonját - itt kellett volna a megérzéseimre hallgatni és lelépni, második hiba!! – és már rezeg is az enyém a tenyeremben.. húú, nincs mit tenni, itt áll két méterre a telefonom világít veszettül, lebuktam. Odalép, bemutatkozás, majd hosszas vajúdás, hogy akkor hova üljünk be egy kicsit ismerkedni. Végül egy cukrászdára esik a választás, ahol én egy kávét és egy vizet rendelek, míg ő jókedvűen befal egy krémest.

Nem szaporítom tovább a szót, nem olyan volt, mint amit a kép alapján vártam. A legdurvább, hogy fotós barátnőm jelezte „figyi már, ez a kép kicsi, nem vehető jól ki rajta” – köszönjük Emese! :)
A stílusa, ahogy beszélt, ahogy gesztikulált se volt az igazi.. mekkora átverés ebből a szempontból a technika forradalmi vívmánya, az internet!


Most már csak egyet mondjatok meg nekem! Hol vannak azok a magányos pasik, akik szintén ismerkedni szeretnének és nem az internet (képek, szavak) mögé bújva próbálják más megvilágításba helyezni valódi személyiségüket??

5 megjegyzés:

Johnny írta...

Hát azért ez a párválasztósdi alapvetően mégis csak a kémián áll vagy bukik. Hiába néz ki bárhogy, ha nem rezonálsz rá. És beleírtad a jellemzésedbe az alkoholfogyasztást is rendesen, őszintén?? :):):)
Ön dönt iszik, vagy ismerkedik...
Sok sikert az alfa-hím megtalálásához!
J

joruba írta...

Magam és más példájából is ismerős a történet és szinte mindenki felteszi az utolsó mondatodban szereplő kérdést.

Nehéz műfaj ez a netes párválasztósdi, mert sok mindent megmutat a levél, de gyakran pont a lényeget takarja el ("Lehet, hogy minden, amit mondani tudok, tizenöt szempontból érvényes, de neked épp a tizenhatodik a legfontosabb. Akkor hát megbuktam nálad" (Füst Milán))

Van ismerősöm aki elsőre megtalálta így az igazit, és van (nem elírás), aki a 60 randi után.

A levelezés arra jó, hogy felkeltese az érdeklődést, mert a lényeg, ahogy Johnny is írja, úgyis alapvetően a személyes találkozás(ok)kor dől el.

Feladni mindenestre nem szabad, mindenkinek megvan valahol a párja.. Sok sikert, kitartást!

Rolf242 írta...

"Boldogság természetesen nincsen, abban a lepárolható, csomagolható, címkézhetõ értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli... Mintha élne valahol egy nõ számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nõ, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derû, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után!

Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból... S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben."
Márai Sándor

Rolf242 írta...

és még ez is:

gyekszem kitépni a lelkemből egy csomó hamis szenvedélyt.
Hamis szenvedélynek azt nevezem, amelyik egy helyzetben boldogságot ígér, de olyat, amelyet nem lelünk meg, amikor elérjük...

Stendhal: Hamis szenvedélyek...

Mándi Emese írta...

Neten vagy anélkül.. mindenhogyan nehéz ez. Szép hetünk van Anya, hajrá előre! :)))

ui: Ebbe a blogba máá mindenkit beengednek? :D:D