2008. 10. 01.

Paparazzi, pedofil!

Sziasztok! Érdekes felvetés lehetne, hogy ki mit tart a legnehezebben fotózható témának.
Biztos sok érdekes és tanulságos válasz születne, nekem is akadna egy-két dobogós jelöltem, és nem kizárt, hogy az egyik a strandfotózás volna.

Aki próbálta már, sejti miről beszélek. Profi(nak tűnő) felszereléssel amúgy is gyakorta halmozottan hátrányos helyzetűnek érezhetjük magunkat ha embertársainkat szeretnénk fotózni, mert gépet látva az esetek nagy többségében ijesztő gyorsasággal tőrnek elő az ilyen-olyan asszociációkra épülő zsigeri bizalmatlansági reflexek. És ha mindezt strandon félpucér emberek között szeretnénk művelni, akkor meg aztán különösen nem számíthatunk sok jóra.

Nem tudom kiben hogy, mindenesetre bennem még élénken él annak a sajtófotósnak az esete, aki nyári cikkhez fotózott illusztrációt egy balatoni strandon, mire azon kapta magát, hogy bilincsbe verve cipelik az őrszobára. Ott csak nagy nehezen sikerült megértetnie a közegekkel, hogy – ellentétben az ott tartózkodók vélelmével ­– nem unalmas esti órái kitöltésére gyűjt alapanyagot, mindössze a munkáját végzi.



Különösen kritikus a helyzet, ha gyerekekről van szó - és itt nem csak a strandokra gondolok. Azt hiszem fárasztó elfoglaltság volna ha striguláznom kellene, hányszor gondoltak már eddig pedofilnak. És hosszú sorokat töltene meg az ezzel kapcsolatos „szülői” számonkérések sora is.

Úgyhogy alapjában konfliktus kerülő ember lévén marad hosszú záridős tájképezés, meg titokban elsütött nagylátós kalózkodás.

Pedig ha körbenézünk, hihetetlen izgalmas témákkal találkozhatunk. Egy strand maga a megtestesült szociológiai rezervátum, igazi napolajban fogant fotográfus eldorádó, de ha már fotózni nem nagyon lehet, marad a szemlélődés, gyakran az is nagyon szórakoztató tud lenni..



5 megjegyzés:

RealQuentin írta...

Abszolúte jogos észrevételek, és szívás. Bezzeg Memese képeit elnézva valahol sokkal lejjebb más a leányzó fekvése, őt biztos nem fogják ezért elcibálni az őrszobára, ugye. Egyszer voltam, illetve fotóztam strandon, szinte gátlástalanul Kaposváron, 1-2 kép fel is ment az Arénára. Ott az volt a módi, hogy annyira nyíltan és gátlástalanul kiálltam valahová köyépre, kezemben a Bigmával, hogy szerintem nem lettem gyanús, mint pedofil. Ettől függetlenül persze mindig vigyázok, hogy mi kerül a kártyára, és ha bármi olyas, ami gyanűt vethetne rám, azt inkább ott helyben törlöm...
Isten hozott a blogon!

Mándi Emese írta...

Üdv itt, joruba! :)

Strand téma? Imádom! Tényleg nagyon jó fotózni.. az emberek miatt alapból is, de napsütésben a kontrasztok miatt meg aztán főleg. :) És jól mondja Quentin mester, nőnek ez egyszerűbb.. ráadásul ha még mosolygok is egyet a kérdőn épp felém néző szülőkre, onnantól kezdve általában már teljesen szabad a pálya. :)

"nagylátós kalózkodás" Hehe, ez jó. :)

Jaés ha már témánál vagyunk, ne feledjétek, 10-én délben lejár!!! http://www.fotohaz.hu/vizekeve2008/
:)
Hajrá!

Mándi Emese írta...

Ja, majd elfelejtettem: jók ezek a jorubás képek, szeretem őket. :)

joruba írta...

Hát egen, fenotípusukból következőleg a csajok e téren (is) komoly előnyben vannak. Sokat gondolkodtam valamiféle álcán, de a fenti lehetőség ugye nem annyira jön szóba, (alkatomból kifolyólag) inkább aszem a barnamedve volna testhezálló, de azok meg a strand jellegű élőhelyen tájidegen fajnak minősülnek. Úgyhogy sakk :(

ui.: Örülök, hogy itt. Köszi a lehetőséget!

xabolcs írta...

Érdekes felvetés... én is leginkább embereket szeretek fotózni, és soha nem vettem észre, hogy tolakodásnak vennék a fényképezést. Bár én a gépet akkor veszem kézbe, ha már beszélgettünk... megmondom, mit akarok, miért, és leginkább segítőkész közreműködéssel találkozom. Az emberek jó része szeret szerepelni...
Igaz, se vadidegen csinibabát se lesifotót se szoktam...