2008. 10. 16.

Avas, panel, önvédelmi futás

Egy ideje már kattintgatok mindenféle panelfotókat. A legtöbben általában elég értelmetlenül, néznek rám, hogy mégis mi az isten haragját lehet azon fotózni.

Valahol értem én a kétkedésüket, mert így ránézésre valóban nem épp egy ingergazdag környezet. Miskolcon fotózva azonban egészen más problémákkal kellett szembesülnöm.

Korábban töltöttünk itt pár napot és Miskolc-Tapolca, Diósgyőri vár, Lillafüred relációban mozogva elég klasszul is éreztük magunkat. Érdemben tkp. alig fotóztam, viszont jártunkban egyre jobban birizgálta a fantáziámat az Avas és Diósgyőr és környéke fémjelezte kiterjedt betonlakótelep, ami ráadásul kellően lepukkantnak tűnt ahhoz, hogy úgy érezzem, kimeríthetetlen témára bukkantam. Két hét múlva ezért visszamentem.

Péntek délután érkeztem és gyorsan bele is vetettem magam a sűrűjébe, elég hamar megtapasztaltam azonban, hogy ez a bizonyos sűrű ezúttal szó szerint értendő.

Az ottlakókkal történő beszélgetés során mindjárt az elején megtudtam, hogy munkalehetőség nem nagyon, a környék reménytelenül „romásodik” (ők nem ezt a kifejezetést használták, csak hát ugye a politikai korrektség, a familiárisan hiperpigmentáltat meg azért mégse), ezért esnek a lakásárak, romlik a közbiztonság, terjed a bűnözés (a létező vagy nem létező összefüggések feltárásától eltekintenék). Az egyik fazon kis színes sztorikkal fűszerezte is a mondókáját, miszerint hol és miként térített veréssel jobb belátásra néhány suhanckorú, magáról megfeledkezett (roma) entitást.
Útravalóul még elmondták, hogy lehetőleg melyik környéket próbáljam meg kerülni, ha épen akarok ebből kikerülni, ha már egyszer volt annyi eszem, hogy oda jövök ahonnan, aki teheti inkább elmegy. Aztán másokkal is beszélgettem, de mindenkiből dőlt a panasz és a mindent átható frusztráció lassan rám is kezdett átragadni.
Nem segített a hangulatomon az sem, hogy valószínűleg nem mostanában találkoztam annyi egy négyzetméterre jutó részeggel, mint éppen itt. Ráadásul – a mélyben gyökerező indulatok csalhatatlan indikátoraként – néhány óra alatt vagy tucat alkalommal voltam fül és szemtanúja mindenféle verbális agresszióknak. Fotósok közül inkább a bevállalósabb kategóriába sorolnám magam, ezúttal azonban csak akkor vettem elő a gépet ha nagyon muszáj volt, kattintás után pedig gyorsan csomagoltam is vissza. Túl sokan voltak ugyanis, akiknek láthatólag nem nagyon volt veszítenivalójuk, (ellentétben velem) nekik egy fotós táska ide vagy oda, nem sokat számított volna.

Aznap már nem igazán volt kedvem fotózni a környéken, ezért este inkább a belvárosba mentem. Hát átütő sikerrel ott sem jártam. Ott ugyanis megdöbbentően nagy számú, magával szemmel láthatólag mit kezdeni nem tudó, ittas és drogos alakokkal jócskán ellátott galerik táboroztak meg parádéztak mindenfelé. Számukra az utca közepén állvánnyra állított géppel babrálva túlságosan nyilvánvaló kötekedési célpont voltam, úgyhogy hamar felhagytam ezzel is.

Másnap Diósgyőr volt soron, amiről előzetesen elmondták, hogy még Avasra is jócskán rátesz. Eleinte nem nagyon tudtam, hogy tartalmilag ez mit is jelent, aztán lassan kezdtem megérteni. Jó adag kisebb-nagyobb „élményről” tudnék ehelyütt beszámolni, a megértéshez vezető út fordulópontja azonban mégiscsak az volt, amikor odalépett hozzám egy roma asszony miszerint: „De szép vidiója van! Aggya mán el nekem! Most nyertem a laottón”. Közben odaaért középforma gyerekével egy idősebb asszony is, és elkezdte feszegetni, hogy vajon mennyit érhet a felszerelésem. „Háromszázezret csak megír nem?!”

Ezt még egy darabig, de aztán csakhamar kezdett kínosba fordulni a szitu, ezért inkább továbbálltam.
Félszemmel visszafordulva láttam azonban, hogy közben szép kis (jórészt kopasz, trikós alfahímekből álló) csoportosulás jött össze az asszonyok körül. Nagyon magyaráztak valamit és közben sűrűn felém mutogattak. Jobb híján gyorsan átmentem az út túloldalára. Közben még egyszer visszapislantottam és a szemem sarkából láttam, hogy egy kisebb csapat iramodott utánam. Szerencsére épp közeledett a villamos (ezúton is köszi a területileg illetékes közlekedési vállalatnak!), amit futva (állvánnyal és zsugorpalacknyi fotóstáskával az oldalamon nem is olyan egyszerű) sikerült is elérni. Valahogy nem voltam rá ugyanis kíváncsi, hogy vajon mennyire komoly az üzleti ajánlatuk (jelzem, mindez közvetlenül azután történt, hogy falnak támaszkodó vérző orrú ember, támadóját pedig hátracsavaró civil ruhás rendőrök mellett elhaladtam).

Szóval kaland volt , fotó annál kevesebb (ezekből néhány itt), úgyhogy összeségében elég ellentmondásosra sikerült ez a fotós hétvége. Persze ha nem akarok álságosan őszintétlen lenni, el kell ismerni, hogy részben pont az vonzott oda (még ha nem is pontosan így képzeltem el - nem vagyok naprakész a vonatkozó statisztikákban, de érzésre elég előkelő helyen állhatnak bűnelkövetésileg - szóval lehet jobban meggondoltam volna), amit végülis tapasztaltam, úgyhogy ki mit csinál, úgy amúgy..

És hogy a végét azért valamennyire optimistán zárjam (teszek is ide hozzá egy M.-Tapolcán készült - szép színes - képet, hátha), végsősoron elég tanulságos, igazi ríl szociológiai utazás volt. Bajom végülis nem esett, felszerelésem megvan, a postom elején felsorolt helyek pedig valóban nagyon szépek, a szállásul szolgáló panzió pedig aztán végképp minden dicséretet megérdemel (név és cím a szerkesztőségben)

Peace

6 megjegyzés:

Mándi Emese írta...

Namost tessék! Ez pontosan az a helyzet, amiben - szemben a stranddal meg a kisgyerekekkel ugye - igenis Ti vagytok előnyben, és nem mi, nők. Még annak ellenére is, hogy mint látható Ti sem annyira. :) Úgy gondolom én sem az a szívbajos típus vagyok.. aki látott már utcán, illetve emberek közt fotózni tudja, mit művelek, mégis vannak olyan helyek, ahová mennék, de nem merek. Nőként se, de felszereléssel meg aztán főleg.. jobb ha nem is agyalok ilyeneken asszem. :) Pedig értem és érzem, mi vitt ide Téged is, fotósként vágyom én is, de eddig győzött a józan ész. Mindig úgy nézem az ilyen és ehhez hasonló körülmények közt készült képeket, mint olyan fotókat, amilyeneket egyébként én is nagyon szívesen megcsinálnék.. :)

És hiába a 10-20 adta sunnyogva fotózás lehetősége, van amikor ez is kevés. Kerültem már én is olyan helyzetbe, amikor bár az ujjam az expo gombon pihent, sétáltam, a gép kb. combmagasságban volt, mégsem mertem lenyomni, mert a 400D hangos, és éreztem, hogy ott és akkor abba a pillanatnyi csöndbe nagyon nem kellene belekattanni.

Azért jó, hogy eléggé szedted a lábaid, hehe. :)
Jók a képek, egy meg aztán főleg: a 2., a virágos-kutyusos. Nézegettem hosszan. Szuper.
(Bejegyzés is az.) :)

Johnny írta...

Hát ezt hívják úgy, hogy elit öngyilkos kommandó...
Szóval ilyen helyre pénz és értékek nélkül szabad csak bemenni. Leggagyibb ósdi filmes géppel, amit nem kívánnak meg tőled. Mert ha tudta volna, hogy nem csak 300.000 a nálad lévő cucc, hanem sokkal több, akkor a villamosról is leszednek téged! :)
A kutyás kép tényleg kiváló, én is azt szúrtam ki. Gratu!

RealQuentin írta...

Nemá... nem akarom elhinni, hogy szülővárosom idáig züllött... életem első felét ott töltöttem, és bár nem szerettem nagyon, és nem véletlenül "települtem" át ide, azért ezt mégis soknak érzem. De már régen nem tapasztaltam ottani érzéseket, és hát lehet, hogy ez van. Sajnálom nagyon...

joruba írta...

Köszik, hát igen talán az az egyetlen kép, amivel egyáltalán elégedett vagyok. Pedig rengeteg KÉP jött velem szembe, viszont a tepsi épségének megőrzése miatt ugye ezektől inkább eltekintettem. Épp Emesével beszélgettünk nemrég arról, hogy egy-egy elszalasztott kép miatt napokig képes vagyok bosszankodni, itt (a körülményekre való tekintetel) ezúttal ezeken elég gyorsan túllendültem.

Hát igen miután kimondta a saccot próbáltam bagatelizálni, hogy annak a töredékét se éri :), de ennyire hülye egyrészt azért nem volt, másrészt meg ennél kisebb apróságokért is hajlandóak járókelőket orrba kormányozni :)

Igen, az erősebbik nemnek ilyen szempontból talán valóban van valami előnye, de mivel rendszerint csapatostúl támadnak, ez sem visszatartó erő. Egyébként közben utánaolvastam miképp is áll ott a helyzet bűnözésileg, és hát elég sok durva dologba futottam bele, úgyhogy egyre inkább csodálom, hogy nem volt komolyabb afférom. Persze a helyzet ennél nyilván sokkal árnyaltabb, és biztos sok miskolci kéri ki magának, az viszont tény, hogy más városban eddig még nem tapasztaltam ezt a Harlem-érzést.

Tanulságnak mindenesetre megteszi, ezzel párhuzamosan a salgótarjáni és ózdi fotós túra határozatlan ideig jegelve :)

Rolf242 írta...

Üdv a vérvalóságban, Böszmelandben. Ennyi. És ez csak durvább lesz.
Azért a nyugati aluljárója sem biztonságosabb ha felemeled a géped, vagy kiszúrják, hogy kattintgatsz.
Remek kis hely lett ez a mi hazánk.

Rolf242 írta...

ja, és Isten neve nagy I-vel kezdődik :-)