Azokban a hetekben volt megállás nélkül ezer fok (de 35-40 legalább), aggódtak is, hogy mi lesz a nagy tömeggel ebben a hőségben. Folyamatosan locsolták a küzdőteret és a biztonságiak kis zacskó vizeket osztogattak, amiknek a sarkát kiharapva egymást spriccikolta a tömeg. Mókás volt. :)
Bejáratnál le se tojták. Később a tribünön sétálva egy ponton igen, megkértek pakoljam el. Mondtam jó. És azzal lesétáltunk szépen a küzdőtérre, hátra középre.. oda a kedvezőbb hanghatások (stereo élmény -> egy helyett kétoldali - szimmetrikus - megsüketülés) és az elviselhetőbb mennyiségű ember miatt.
A színpad hatalmas volt, amolyan Stones-osan monumentális. A show szintén. Óriási kivetítőkön követtük az eseményeket, és közben élveztük a hihetetlen hangulatú koncertet. Néha egy-két katt erre-arra, de semmi különös. Végülis az 50-est vittem, amit egy ponton már majdnem bántam is, mert kevés minden fért bele.. amikoris jött a nagy meglepetés.
(Folyt. köv., még nincs vége.) :)
Addig is két nagy kedvenc - utóbbit a fenti képért:
Rolling Stones - Love is strong
Keith Richards - Wicked as it seems
2 megjegyzés:
"...amikor is jött a nagy meglepetés"
!!!
Ez nagyon Jack Baueres vég, hejj, lökjed a folytatást, ne várass sokat!!
:)
Namost ha hiszed, ha nem, épp most, ezekben a percekben írom a folytatást! :) Vicces. Mindjárt közzéteszem.
Üdv: Bauer
Jaés: Köszönjük, jorge! :)
Megjegyzés küldése