Tévedtünk. Egyszer csak azt vettük ugyanis észre, hogy a Stones folyamatosan közelít felénk. Egy mozgó színpadon jöttek, Watts-ostul, mindenestül, egyre közelebb és közelebb, mígnem aztán megálltak, közvetlenül előttünk, körülbelül 5-10 méteren belül.
És a show ott folytatódott, az orrunk előtt! Jópár számot így adtak elő.
Gondolom mondanom sem kell, mekkora volt az őrület. :) Nagykoncerten első sorokban még sosem csápoltam, most sem így terveztem, de mit csináljon az ember lánya, ha egyszer maga a Rolling Stones kényszeríti ilyen helyzetbe. :))
Gondolom mondanom sem kell, mekkora volt az őrület. :) Nagykoncerten első sorokban még sosem csápoltam, most sem így terveztem, de mit csináljon az ember lánya, ha egyszer maga a Rolling Stones kényszeríti ilyen helyzetbe. :)) (Egyébként az ős Stones-rajongó Édesapámmal voltunk kint, ezt talán még nem említettem.)
Az eddig sem túl nyugodt hátsó "sorokban" felpezsdült az élet, tapsolt és őrjöngött az is, aki addig csak visszafogottan táncikált és üvöltözött. Valamiért a zacskó vizek száma is igencsak megszaporodott, így mire a zenekar ismét magunkra hagyott bennünket, már mindenki csuron vizes volt.
Namost fotózzon az ember ilyen körülmények között!! :)))
Hát mit ne mondjak, érdekes kihívás. Nem vagyok egy alacsony alkat, de előttem - szerintem ez mindig mindenkivel így van amúgy - jópár benga állat ugrált, csápolt és locsolt, én meg ilyen körülmények közt próbáltam meg képeket készíteni.
Két stratégiát alkalmaztam, felváltva. Az egyik a tudatos képalkotás technikája, a másik a felemelem a gépet a magasba és ha közelebb kerül valamely célzenész, lövök technikája. Ennyi idő távlatából már nem emlékszem nagyon, hogy az elkészült és jól sikerült képek közül melyik melyik technikával készült. Egy biztos. Amíg lehetett, én fotóztam megállás nélkül. :)
A gépem akkor még egy hónapja sem volt meg, így még nem tudtam sajnos, hogyan érdemes koncerten, színpadi fények mellett technikailag is jól fotózni. Mivel nem RAW-ban készítettem a képeket (a 2 gigás kártyára ugyanis nem sok minden fért volna), így sajnos megmaradt néhány kiégett kép a jövőnek. De nem bánom. Sem ezt, sem a kukázható képeket, mert sikerült néhány olyat készítenem, ami tetszik és amit nagyon szeretek.Egy dolgot bánok csak, hogy fotósként két dolgot nem tudok megtenni egyszerre: teljes odaadással fotózni valamit és közben élvezni amit látok, átadni magam a pillanatnak és teljes lélekkel megélni azt.
De ne legyek telhetetlen, tudom. :)
Bejegyzések
19 megjegyzés:
Ha memese nem megy a kövekhez, a kövek gördülnek memeséhez, mi?!
"teljes odaadással fotózni valamit és közben élvezni amit látok, átadni magam a pillanatnak és teljes lélekkel megélni azt." Ez még mindig így van? Nekem megy a dolog, még akkor is, ha a keresőben csak egy kis szeletét látom a produkciónak, de azért időnként kinézek mögüle. A fülemet meg nem zavarja a látvány...
Úgy-úgy! :)
Hát.. nekem még így van, igen. Nem mondom, hogy nem tudom egyáltalán élvezni azt amiben épp vagyok, de ezt nem is mondhatom, hisz ha maga a téma nem tetszene, fotózni sem tudnám elég lelkesen.
És mégis.. az a kis kereső, amin keresztül észlelem a világot, az számomra pont annyit vesz el belőle, amennyivel így kevesebb áramlik a zsigereimbe.
Hiába hallom és/vagy nézem az adott eseményt. Felületesebben észlelem, mert nem magára az eseményre koncentrálok, annak csupasz valójában, hanem sokkal inkább a téma megörökítésére, a képalkotás apró részleteire.
De a koncert példánál maradva: hallgatom a zenét, élvezem, még tán magam is énekelem, de közben az agyam folyamatosan a fotózáson jár. És hiába áll előttem 5 méterre Jagger, nem tudom egyszerre a fejembe és az érzékelőre is lefényképezni ugyanazt a valamit. Hagyományos emlékképek nem nagyon születnek, helyüket inkább a fotók veszik át. Ez nem biztos, hogy baj, csak más, mint ami azelőtt volt, hogy fotózni kezdtem volna.
(Hát remélem érthető amit mondani akarok.)
De ha Neked ez így simán megy.. nem is tudom Mester, én eddig úgy tudtam csak a nők képesek egyszerre több mindenre is tökéletesen odafigyelni. :)))))
Nővérke, nekem ez így nagyon jó... Te csak fotózzál, mi majd élvezzük... ;-)))
Hagyományos emlékkép:
"képzeld voltam Rolling Stones koncerten, tök jó volt, és kijött a színpad és ott voltak tőlünk 10 méterre..."
Ennél azért a fotó többet mond ááám :-))) -nekem legalábbis.
Ügyi vagy ám ;-)
Irány a Hobo koncert!!!!!!!! :-)))
" ...több mindenre is tökéletesen odafigyelni. :)))))"
hehe
kéretik odafigyelni, hogy az írás mellett a képek is kinagyíthatóak legyenek! :))
..legalább majd a Hobo-nál! :))
"az írás mellett a képek is kinagyíthatóak legyenek"
Nnnaaa! Kinagyítható az írás is? Mesélj darling! :))))
(Most már amúgy kattintgathatsz, javítgattam. Benti Explorer úgy látszik kaki.)
Hugi hagyományos emlékkép alatt azt a képet értettem, amit akkor látsz, mikor egy múltbéli esemény az eszedbe jut és mondjuk becsukod a szemed.. látsz képeket, közülük némelyik örökre megmarad. Na nekem ezek helyett vannak néha a fotóim. :)
És köszi és BOLDOG NÉÉÉVNAPOT! :)
muszáj volt lecsapnivalót hagynom, darling, hogy megmozdítsalak :))
Duma!!! :)))))
aha
de hasznos volt :))
Vigyázz, mert átmegyek offolni.. :)))))
miért?
neked két hely kell?:)))
najó....megijedtem! :))
Képzelem! :))))
tényleg jól szét offoltad ezeket a köveket, pedig erősítésed sem volt :))
Akkor Téged mégis minek nevezzelek? :)))))
a "darling" jó lesz? :D:D
:)))))
Igen, darling. :)))
hát akkor ezt is megbeszéltük:)
jó éjt/szép álmokat!
:))))
:) Viszlát és kössz a halakat!
Megjegyzés küldése