Nem azért, hogy félbeszakítsam a Spájz projektet - magam is szánok még oda képet - de egy korábban megkezdett bejegyzést előbb azért befejeznék. :)
Előzmények: klikk
..szóval egy dologra viszonylag hamar rájöttem, nagyjából az első sarkon (30 m az udvartól): a táskát és az obikat tökéletesen felesleges volt magammal cipelni, annyit ugyanis úgysem vagyunk nyugton, hogy bármit is kezdeni tudjak mondjuk egy telével vagy egyéb normális optikával, amivel azért gondosabban meg kellene komponálni egy-egy képet. Arról nem is beszélve, hogy nekem egyébként is a széleslátó a mindenem, és előbb-utóbb úgyis mindig a 10 mm-nél kötök ki.. így utólag nem is értem, mit gondoltam, mikor ennek az egésznek nekiindultam. :))
De ha már.. akkor így jártam, nem baj - gondoltam - most már végigcsinálom, lesz ami lesz. Ugyanezen az első sarkon rájöttem egyébként még valamire: amit nekem ma egyáltalán érdemes lesz itt fotózni, az vagy a kutyus, vagy semmi. Ismét letettem hát a természetfotós babérok kergetéséről (ami amúgy is haha), és az új ötleten felbuzdulva modellként kezdtem instruálni Flórián művészurat.
Na ez a másik, ami tervnek remek, de kivitelezni természetesen képtelenség. A pórázt el ugye nem engedhetem, tehát nagyon eltávolodni a kis négylábútól sem tudok, ugyanakkor abban a pillanatban, hogy a remélt kompozíció óriási küzdelmek árán összeáll, a kutyus hajlandó végre elfoglalni megfelelő pozícióját és én arrébb lépnék hogy fotózzak, a célállat máris pattan fel és helyezkedik tovább. Ha pedig másik kutty vagy bármi közeleg, a helyzet olyankor a legreménytelenebb.
Nagyeszű kalandunk - ezt semmiképp ne olvassátok nagyszerűnek - során a gép kétszer is épphogy csak nem esett ki a kezemből, mikor a kis sajtkukac a szokásos vehemenciájával rándított rajtam egy-egy újabbat - iszonyat erő van benne, nem is gondolná az ember.
Így aztán megunva az eddigi kínlódást egy ízben kísérleteztem még a kikötés, mint roppantul furmányos fotótechnikai trükk alkalmazásával.
Ez új távlatokat nyitott közös projektünk során, vége pedig akkor lett, mikor az optika csak világbajnok lélekjelenlétemnek köszönhetően nem kapott egy jó alapos mancskarcot. Ekkor végleg felhagytam mindenféle állatkísérlettel és elindultunk szépen hazafelé.
Útközben még rossz helyen jött egy biciklis..
..és találtunk egy óriási botot is - nagyobb volt mint a kutya - amit mindenképp be kellett gyűjteni és aztán hazáig már rohanva cipelni.
Fotózzatok egeret, azt talán valamivel könnyebb.
Bejegyzések
9 megjegyzés:
Jó kis kutyafuttában készült képek.
Én csak azt sajnálom, hogy nem voltam a közelben, hogy kettőtök mutatványait lefényképezzem. :))
Póráz nélküli sétálás megtanulása esetén, a kutya lesajnáló tekintete igen erős hatást gyakorol az emberre, mármint hogy "nem hiszem el, hogy már megint azzal a vacakkal játszol, ahelyett hogy dobálnád a botomat" :) Bár nekem a dogunkkal ezt a szintet nem sikerült elérni. :D
miért? te nem egeret fotóztál? :)
űber! :D
Én voltam, csak valahogy (ki érti?) elkerültük 1mást... Jó sor!
:) Köszik!
Azért én végülis örülök, hogy ezt az egészet egyikőtöknek sem sikerült lencsevégre kapnia. :))
Angyalom egér és egér közt is van ám különbség, nem is kicsi! :))
Jót kuncogtam a közös kalandjaitokon :) Remélem kirándultok még együtt ;)
elhanyagolható...az egyik cincog, a másik pedig lámpaoszlopot támad
Örülök, hogy egyébként mindenki remekül szórakozik igen kemény megpróbáltatásainkon. :D
Megjegyzés küldése