Nem úsztuk meg szárazon!

Sok szeretettel látnánk első (és első közös) kiállításunk megnyitóján.

Tavaly több megbízást is kaptunk a The Explorer Magazintól. A legemlékezetesebb az iverai történelmi fesztivál volt, ahol az európai hírű narancscsata zajlik 3 napon keresztül. Miközben mi is tökig narancsosok lettünk (60 tonna narancsot vágnak egymáshoz a szereplők a fesztivál alatt), többezer képet készítettünk. Irdatlan nagy fába vágtuk a fejszénket, amikor nekikezdtünk a válogatásba, ugyanis eszméletlen nehéz volt ezek közül egy tucatnyit kiválasztani, amik a falra kerülnek végül. Kicsit segített a gondon, hogy a helyszínen található digitális képkeretet is rendelkezésünkre bocsájtották a Café Zaccban, ahol is azért még egy jó adagot meg tudunk mutatni.
Egy másik folyamatos megbízásunk volt a III. Uniqua Balaton Regatta fotózása, ami a Balaton számos kikötőjéből startoló vitorlásverseny-sorozat volt. Az itt készült képek közül is láthattok jópárat a falon, két teremben.

Kérjük szépen, jelezd, ha el tudsz jönni!

Szeretettel várunk a megnyitóra a Café Zaccba, Pécs, Mátyás király u. 2. Január 31. 17 óra
Németh Natália és Hubay József.
És köszi az Xpress Digitalnak az extra kedvező árú képnyomtatásért!

Színes szerdát!

Úgysem fogjátok elhinni, de már ezer éve készülök írni és képet feltenni, elméletben már vagy 4-5 bejegyzés született. Most végre "kézzelfoghatóvá" azaz szemmelláthatóvá teszek egyet.

Pécsett egy keramikus házaspárnál jártam. A Royal Club magazinba kellett pár kép, és csak fél órám volt, így természetesen nem tudtam maximálisan kiélni magam. De éreztem, hogy ide még vissza fogok jönni. Aztán itthon megnéztem a képeket és elkezdtem időpontot egyeztetni egy hosszabb (akárt több napos) fotózásra, egy szép sorozatot szeretnék. Ha elkészül veletek is megosztom.

A marhák

Aggteleken jártunk Hubyval. Nagyon kedves kísérőnk volt, sok tippet adott, hogy hol fotózzunk. Sajnos csak egy napot voltunk ott és akkor is meló volt, így elhatároztuk, hogy visszamegyünk. Szerencsére hazafelé a marhákat azért elkaptuk. Amikor Enikő a kisérőnk mesélte, hogy délután ötkor hajtják be őket láttam magam előtt a képet. A marhák jönnek a földúton, mögöttük a lemenő nap, szőrfény, stb...

És így is lett. Más kérdés, hogy a marhák beszariak és mivel Huby lement a földútra, megijedtek tőle és kikerülték, így a domboldalban jöttek. Aztán futottam egy nagyot és újra eléjük vágtam. Akkor készült ez a kép. Sajnos a sokadik kattintás után kaptam egy error 99-et, ami azóta sem javult meg, így a 20D, most szerelőnél csücsül.

Lakodalmas kutyák 2.0

Ezt nem hagyhattam ki... :)

Ha ezt így folytatjuk csinálhatunk egy kiállítást ezekből a képekből.

Fényképező Japánok...

Miért jó Pécs egyik főterén fotózni?



Nagyon helyesek voltak én meg próbáltam kihasználni a szitut. A képkivágásban viszont nem vagyok biztos... Segítenétek?

Kádban a diófa alatt

Úgy lett volna igaz, ha a kádban után egy és-t írok, de akkor nem elég feltűnő a cím. Szóval az történt, hogy amíg Emese és Huby Aligán vitorláztak addig én leugrottam Pécsre egy régi kedves ismerős esküvőjét megörökíteni.

Délben kezdtük volna a fotózást, a pár kisbabája Kati egy kicsit keresztbe húzta a számításokat, ugyanis a nagy napra való tekintettel nagy sírást rendezett. Ezért aztán sem én sem a szülők azaz a pár nem tudta maximálisan elengedni magát. Mert előzőleg a gyönyörű fürdőszoba kiaknázását terveztük, ebből az lett, hogy amikor már végre a kádban ültek, akkor Kati újra rázendített, de olyan keservesen, hogy én kértem Ágiékat, hogy vigasztalják.

Persze a kis huncut anya kezében azonnal vidám és mosolygós lett. Mondjuk Kativigasztalás alatt sem voltam tétlen, kivételesen nem felejtettem el a gyűrűket és a csokrot lefotozóni (na jó sosem felejtem el, csak van, hogy a lakodalomban jut eszembe). Na és persze ott volt még Dorka a nagyobbik gyermek, aki egy tündér és szó nélkül csinált mindent, amit kértem tőle.

Amikor Kati is úgy döntött, hogy kapnak a szülők egy nyugis húsz percet, gyorsan kivonultunk a diófa alá egy rögtönzött pikniket imitálni.




Aztán már csak a szertartás volt vissza, ami szerencsésen minden baki nélkül zajlott.

Jajj megázunk!

Sziasztok!

Ma volt szerencsém egy kedves fotós barátnőm esküvő fotózásához csapódni. Konkrétan az előrejlzett vihar közepén kezdtük a fotózást.

Legalábbis olyan érzés volt, mert kb. tíz perces pózolás és homokvihar után csepp csepp bluggy bluggy lett. Az autóktól kb. háromszáz méterre voltunk, úgyhogy usgyi. Futottam előre ahogy csak tudtam, mert biztos voltam benne, hogy itt készülhet jó kép. Viszont a pár olyan gyorsan futott, hogy kettő kattintásra futotta (hahaha) abból ez az egyik:

Aztán a műterembe menekültünk, ahol még ezek születtek. Hangsúlyozom én csak úgy lébecoltam ott, és sok időm nem volt fotózni mert inkább kolleginának segítettem ahogy tudtam. (Viharkárok felmérése és menyasszonyvidítás, stb stb...)

Várom a véleményeket! Nati

Fejeket behúzni!

Replülni voltunk Hubykával. Illetve ő repült én meg néztem. És persze fotóztam. Mert megbízás volt, a júliusi Explorerben olvashatjátok. A lényeg, hogy Kecskeméten van egy kisrepülőket gyártó cég, ők maguk szerelik össze a gépeket a két kis kezükkel. Első ottjártunkkor zuhogott az eső, de másodikra már sikerült jó időt kifogni.

Itt pedig azt láthatjátok, hogy készült a fenti kép. A gép olyan közel jött, hogy rendesen behúztam a fejem amikor elröppent felettünk.

Emesének küldtem el a képeket és javasolta, hogy tegyem fel a blogba. És milyen igaza van. Mert megint száz éve nem jártam erre, holott olyan lelkes voltam az elején. De most! Majd nézhettek. Mert összegyűlt pár anyag. :)

Mostanában fontos szerepet játszik az életünkben a levegő. És a szél. Vitorlázáskor jó ha van, hőlégballonozáskor jó ha csak kicsit van. És persze jókor. No, ennyit előzetesben. A többit a következő bejegyzésben.

Barbi

Sziasztok!

Újra itt! Ma reggel Hubyval voltunk esküvő helyszín bejáráson, amikor egyszercsak hirtelen alkotói válságba kerültem. Elhihetitek nekem, ez elég rossz állapot. Szerencsére nálam nem tart sokáig, és ma nem is tarthatott. Hiszen délután Barbit fotóztuk. A sminkesem Lombosi Veronika készítette ezt a csodát, és ez egy referenciafotózás, a munkánkat szeretnénk az embereknek bemutatni. Plakát meg szórólap lesz belőle. Most hirtelen ezt az egy képet csináltam meg, hogy tudjam nektek is mutogatni. Ja a smink másfél órán keresztül készült és ez az utolsó képek egyike. A modellen egyre kevesebb ruha volt a végén meg már csak egy bugyi.

Azthiszem sikerült kivakarni magam az alkotói válságból. Köszi Huby, köszi Barbi!!!

PoszT

Tegnap a POSZT-on mászkáltunk (ezt tesszük immár egy hete minden nap) és megláttam Ullmann Mónikát, ahogy a szökőkút szélén ült. És elkezdtem fotózni, de közben rájöttem, hogy korrektebb, ha odamegyek hozzá és megbeszélem vele a dolgot. Nehogy lesifotósnak nézzen. Mert az nem akarnék lenni. Amúgy is úgy a korrekt szerintem (és jogilag is!!!), hogy megkérdezed az alanyt mielőtt lefotózod. Kiváncsi vagyok TI mit gondoltok erről.

Szóval a csajszi nagyon kedves volt és mondta, hogy le is veszi a szemüvegét ha akarom, de mondtam, hogy nem kell, maradjon csak úgy minden ahogy volt csak szólni akartam. Jó érzés volt.

Sólyom

Amint látjátok, itt most nem a madárról lesz szó, hanem Sólyom Lászlóról Magyarország Köztársasági Elnökéről. (Tudom, hogy ez nem helyesírás blog, de ha valaki kijavít akkor nem fogok megharagudni, sőt! Szóval hogy is kell ezt pontosan írni?)

Mivel még csak fél 1 van, ma még nem fotóztam, viszont volt ez a tegnapi kép, amit szerettem volna veletek megosztani. Tegnap Villányba, Günzer Tamáshoz látogatott Sólyom László. Tamásnak rendszeresen fotózok (na most írhatnám, hogy én vagyok a hivatalos fotósa, de az olyan fellengzősen hangzik - pedig igaz :) ) így most is engem ért a megtiszteltetés. Négyre vártuk Sólyom Lászlót, 16.20-ra be is futott. Nem is akárhogy!!! :) Biztos láttatok már ilyen konvojt, hát nem gyenge. Komolyan kicsit úgy éreztem magam mint Jack Bauer. Csak mondjuk nálam nem volt fegyver. Meg nem vagyok olyan jóképű. (Mondjuk én nem tudnék Jack és Tony között választani, Emese te?) A lényeg, hogy 30 percet töltött a pincészetben Sólyom László, megkóstoltak 3 bort, nagyon jófej volt, kedvesen dumált a borászokkal, és (jujj) egyszer velem is összemosolygott. Volt saját fotósa is, és még két sajtó fotós jött, így az első 2 percben egy kicsit könyökölnöm kellett, a jó pozíciókért, de aztán lenyugodtak kedélyek és már csak az enyém volt a terep.

Magához a fotóhoz amit feltöltöttem annyit fűznék hozzá, hogy a Köztársasági Elnök sajtósa odajött és mondta, hogy nem szabad ivás közben fotózni. :) Sejtettem, hogy lesz valami ilyesmi, mert pl. José Carreras-t profilból nem volt szabad (se hátulról, de azt nem is akartam). Ilyenek ezek a hírességek.

Na most hirtelen ennyi, írjatok most már ti is, ne csak tőlem legyen hangos a CAFÉ!

N.

Mellé

Sziasztok és Emese!

:)

A Huby által felrakott képhez szólnék hozzá először. Mert beelőzött vele. Ugyanis ezt a képet én szerettem volna feltenni. Csakhogy a kép valójában az övé, mert ő kattintott. Igaz a projekt közös.

Szóval a bort én töltöm (ezt láthatjátok a fotón) ilyen veszettül bénán (amúgy is kétbalkéz vagyok), pedig próbáltam szépen becélozni... Lehet legközelebb cserélünk

A BLOG-ról. Örülök, hogy van mert én lusta lennék sajátot csinálni. Majd itt jól tobzódhatunk, igaz-e?

További szép fényeket kívánva, Nati