2009. 02. 08.

MÁS - világ

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy magas, légies alkatú lány, akit mikor megismertem hát hogy is fogalmazzam meg…”fura” volt, mert mindig olyan érzésem volt Vele kapcsolatban, hogy a saját zárt világában él, ahova bárki (na jó, globálisan a földi halandók) nem nyerhet bebocsátást..
Aztán egyszer csak kiderült a titok: FOTÓS:o) és innentől másként néztem rá én is, megszoktam, hogy még az ebédek alkalmával is hozza magával a meghatározhatatlan „alkatú” (igen, alkatú!) fotóstáskát :), hiszen, ahogy rávilágított, soha nem lehet tudni, hogy mikor ütközünk a témában, no meg ha „hosszúak a fények”.. szóval el ne szalasszuk már, na!
Az idő múlásával aztán megtanultam máshogy, egy kicsit az Ő szemével is nézni a dolgokat és be kell vallanom megszerettem ezt a látásmódot, meg a fekete-fehér képeit, talán egy kicsit közelebb kerültem ehhez a zárt világhoz, amit szájtátva, csodálkozva szemléltem.. talán csak azért mert ez is egy művészeti ág és valahogy mindig vonzottak a művészetek.. de persze lehet, hogy csak azért, mert halak jeggyel áldott meg a sors:))
És most, hogy túl van az első önálló kiállításán, pótolni szerettem volna a mulasztást, hogy nem írtam ott és akkor a vendégkönyvbe, pedig imádtam minden képét és jórészét volt már szerencsém látni korábban is.
Jah és ha ez a mese vége, akkor csak úgy szólhat, hogy boldogan, rengeteg kiállítással és elismeréssel a háta mögött élt, míg meg nem halt :)

1 megjegyzés:

Mándi Emese írta...

:)
Drága vagy, nagyon köszönöm!
Örülök Neked, de ezt úgyis tudod.. :)