Egy az "f"-ek közül

London betáblázva

Volt egy londoni villámlátogatásom. 18 óra a brit fővárosban, amibe egy koncertnek, és egy kis alvásnak is bele kellett férni. Kihívás. The Challenge Day.
Álljon itt egy kis válogatás útközbeni pillanatokból. Ezek egyfolytában terelnek... :)

Távolban egy piros postaláda

Chessless

Dolce vita

.
Dettinek és Bépének..


..hogy legyen végre egy kis vidámság is. :)))


(A fölső kép egyébként lensbaby-vel készült.)

Ai scalzi

.


Ez még nem karneválos nap volt, csak amolyan bóklászós. :)

Fondamenta Pescheria

.
Velence szép... Velencét érdemes színesben.


Persze azért talán így se rossz. :)

Pirosdzsekis

Didergős este

Böllérde

Akárki akármit is mond, a disznóölés komoly dolog.
Persze van itt ugratás, marháskodás, de ezt csinálni csak odafigyeléssel lehet. Lefogás, bökés, pörzsölés, forrázás, bontás, zsigerelés, feldolgozás, töltés, füstölés. Mind-mind fontos mozzanat. Igazi rituálé.

A nap erre van szánva, és a család erre az időre böllér üzemmódba vált. Az átlényegülés már az öltözködéssel megkezdődik. Gumicsizma, jégeralsó, foszló mackónadrág, kinyúlt fölső, pufikabát, ócska sapka.

És ezzel az ember meg is teszi az első lépést, hogy civil egóját hátrahagyva előhívjon valamit az ősi ösztöneiből, a létfenntartás és a hagyományok oltárán pedig áldozatot mutasson be.

Az ól felé megindulással pedig teljes a transzformáció. A család ettől kezdve célirányos, összehangolt gépezetként darálja be és formálja fogyasztható formátumúvá az eddig az ólban mihasznán röfögő túlsúlyos jószágokat.

A dolog komolyságát a rendszeresen fellángoló heves viták mutatják. Mennyit hagyjunk sonkának? Hát töpörtyűnek? Kolbászba mennyi sót, paprikát, borsot tegyünk? Mi legyen az abalével?! Egytől-egyig komoly megfontolást igénylő, ezért súlyos konfliktusokat is magában hordozó döntések.

A hosszú, fejhússal és zsíradékkal kísért nap és megfeszített munka gyümölcse pedig a jóféle dagadó, fehérhurka, csülök, tokaszalonna, kocsonya meg kulen.

Jól dolgoztunk. A börke legyen velünk! Ámen!

MÁS - világ

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy magas, légies alkatú lány, akit mikor megismertem hát hogy is fogalmazzam meg…”fura” volt, mert mindig olyan érzésem volt Vele kapcsolatban, hogy a saját zárt világában él, ahova bárki (na jó, globálisan a földi halandók) nem nyerhet bebocsátást..

Aztán egyszer csak kiderült a titok: FOTÓS:o) és innentől másként néztem rá én is, megszoktam, hogy még az ebédek alkalmával is hozza magával a meghatározhatatlan „alkatú” (igen, alkatú!) fotóstáskát :), hiszen, ahogy rávilágított, soha nem lehet tudni, hogy mikor ütközünk a témában, no meg ha „hosszúak a fények”.. szóval el ne szalasszuk már, na!

Az idő múlásával aztán megtanultam máshogy, egy kicsit az Ő szemével is nézni a dolgokat és be kell vallanom megszerettem ezt a látásmódot, meg a fekete-fehér képeit, talán egy kicsit közelebb kerültem ehhez a zárt világhoz, amit szájtátva, csodálkozva szemléltem.. talán csak azért mert ez is egy művészeti ág és valahogy mindig vonzottak a művészetek.. de persze lehet, hogy csak azért, mert halak jeggyel áldott meg a sors:))

És most, hogy túl van az első önálló kiállításán, pótolni szerettem volna a mulasztást, hogy nem írtam ott és akkor a vendégkönyvbe, pedig imádtam minden képét és jórészét volt már szerencsém látni korábban is.

Jah és ha ez a mese vége, akkor csak úgy szólhat, hogy boldogan, rengeteg kiállítással és elismeréssel a háta mögött élt, míg meg nem halt :)

Hello Kitty!

.
Omlik össze a PC a kezeim alatt. Ez persze nem csoda, nálam mi az, mi elektronikus és mégsem tesz így?!

Ezt a gépet 2 éve használom kevés gonddal, békében, de az utóbbi hónapokban megkezdődött agonizációs folyamat azt hiszem mára érte el csúcspontját. Gyakorlatilag az a helyzet, hogy egy ideig minden jó, majd egyszer csak elkezd széthullani a képernyő, tehetetlenül csüngnek az ablakdarabok szerte-szét, el-eltűnnek a betűk, grafikailag összefolynak az alkalmazások, teljessé válik a zűrzavar. Az egész a Picasa-ként elhíresült csúcsszoftver használatával kezdődött (na azt is aki kitalálta..), aztán látszólag ez a blog volt a másik főbűnös.. és mára már ott tartunk, hogy Mozillát, PS-t nem is nagyon tudok használni. Nem vírus, csak összeakadhattak a programok, két év kemény szoftvergyűjtő munkájának eredménye lehet ez a mostani. Emellett tönkrement 2 hete a tápkábel, 1 hete az egér is.. vannak gondjaink tehát. :)

No persze mikor máskor jöjjön el ez a hápé armageddon is, ha nem pont a kiállítás előtti napokban? Nyilván most, hisz más se hiányzott..

De hogy ne tűnjek túlzottan elégedetlennek, szeretném ezúton is megköszönni a gépemnek, hogy azzal a nagyszerű meglepetéssel, hogy ha a PS szerencsésen el is indul (nem evidens ez sem), menteni már nem nagyon lehet vele semmit, megvárta a mát és nem napokkal korábban, mondjuk a kiállítási képek összeállításának nem kis munkája alatt állt elő.

Hálám jeléül meg is ajándékoztam ma magunkat a jövő egerével.. vettem ugyanis egy rózsaszín lézeregeret!

Golden Surfer, egyszerűen csodálatos, virágok is vannak rajta meg egy aranypálma. Még a zsinórja is rózsaszín, igaz arra már nem gondoltak, hogy hossza is legyen, így tehát természetesen pont rövidebb mint kéne. Sebaj, megoldottam.

De! USB-s, G-Laser 1000 dpi, 2x Double Click. Ez utóbbi azt jelenti "say goodbye to double clikk". Nah, véégre! Végre nem kell duplán klikkelgetnem! Hogy untam már azt is!
Jó hír még, hogy az egyébként meglepően rövid zsinór az egéren körbetekerhető. Ezt a dobozon található ábráról tudom.

Kitty pálmák :))

No megmutatom én ezt a lézercsodát, de most nem saját fotóval.. örülök, hogy ezt egyáltalán megírhatom még. :) Volt még fehér és fekete, de valahogy egyik sem volt az igazi..
Klikk: a jövő lézeregere és a körbetekerés

Élőben egyébként csillogósabb, és adtak hozzá rózsaszín szütyőkét is.

Szóval hiába na! Hihetetlen ütemben fejlődik az informatika!