Café Blende

- Blendre, Kawa folytatás -

Albumátadó volt nemrég szombaton, Fotóvilágos nagy esemény. Pont annyian voltunk, amennyinél többen tán már el sem fértünk volna a kis kávézóban. A vakuk ész nélkül villogtak, mint valami hollywood-i celeb party-n, a Király utcán áthajtani hasonló élmény lehetett, mint keresztülhaladni egy táncparketten stroboszkópos fényjátékban. Az albumok pedig csak jöttek és jöttek kifelé onnan, mintha sosem akartak volna elfogyni.

Jók az ilyen találkozók nagyon.. a nick nevek mögé végre arcok kerülnek, a rég nem látott fotós társakkal pedig ismét lehetőség van egy kicsit összefutni, beszélgetni, tervezni a következő találkozókat..

Hamar jó kis őrület alakult ki a kávézóban, heves aláírásgyűjtésbe kezdett ott szinte mindenki, mintha legalábbis valami rendszert akartunk volna ezzel megdönteni. :)
Büszkélkedhetek egy egyedi példánnyal én is, sajátos szignóval a könyvben olyan Alkotótól, ki a kiadványban benne sincsen.

Egy kávéházi szegleten..

(Egyszer ez állítom vagyonokat ér majd.. nem mondom meg hol tárolom.)

No itt történt az, hogy miután - a kollégáknak hála - lekerült nagy nehezen a 1020-amra rászorult obisapka, nekiálltam én is kattingatni, ahogyan szoktam. Élveztem nagyon, tán jobban is mint máskor.. tetszett a téma, amit találtam magamnak és persze sokat számít a társaság is: ismerős arcok közt fesztelenebb egy fotós is, nem csak az alany, ki már ismeri fotósát.
Aztán a nagy nyüzsi levonulása után az emeleti páholy életét szerveztük át egy kicsit és találtunk ki egy-két beállítást, az előző két bejegyzés fotói például így készültek.

Alapvetően a legtöbb esetben hagyom pihenni a képeimet, nem dolgozom fel őket azonnal, csak hetekkel, sőt hónapokkal később.. a család, a barátok legnagyobb "örömére" ugye.
Aztán most valahogy mégis.. már ott úgy éreztem, hogy ezeket látni szeretném, látni és játszani velük, amint csak lehet.

Így is lett, és legalább annyira szerettem válogatni, formázgatni őket, mint órákkal korábban elkészíteni. Kicsit a véletlen folyománya is, hogy végül ilyenek lettek, de legalább megint tanultam valamit PS barátunktól is.

Ha valaki kérdezné, ma azt mondanám ezek a képek vagyok igazán én. Idővel ez lehet változik majd, de most pont olyanok, amilyeneket szeretek.. igazán magaménak érzem őket.

Ha valakit érdekel, további képek:
Válogatás
Teljes galery

Fotóaréna.. hát mi más :)))