Két nagyobb is van, eléggé közelgő határidőkkel..
Sony - dec. 31.
http://www.worldphotographyawards.org/
Sajtófotó 2008 - jan. 5.
http://www.sf2008.hu/hir/xxvii-magyar-sajtofoto-palyazat
2008. 12. 28.
2008. 12. 24.
Ünnep
"A ritka percek selyemszalagját most együtt bontsuk fel,
A számlát úgysem veszíthetjük el, most mégis rejtsük el,
S mint szelíd kéz a lázas gyermek forró homlokán,
S mint rossz álom, ha felriaszt, és odabújsz hozzám,
Olyan jó-jó-jó, de mondd, hány perc az ünnep?"
Nem vagyok rendesen felkészülve, mert ha az lennék, most csodaszép karácsonyos képek mellett kívánhatnék kellemes ünnepeket, de marad akkor ami van és legalább téli (igaz húsvétkor készült, de nemérdekes) :)), és ezzel kívánok Nektek, akik olvassátok a blogot,
Nagyon Szép és Boldog Karácsonyt!
.
.
.
.
2008. 12. 17.
Öttel a sztrádán
..avagy bármit, csak Vodafone mobil netet NE!
Netfüggő szolgáltatóvadász kálváriám újabb fejezetéhez érkeztünk, aki ismeri ezt az évemet már meg sem lepődik, aki a sztorit is ismeri, az pedig most hátradőlhet, popcorn a kézbe és jöhet egy újabb komédia.
(Előzmények úgy egyébként: itt.)
Napok óta figyelem, hogy tetűlassú a netem. Gyanakodtam először a szolgáltatásra, aztán a gépemre, ami amúgy is mintha esne szétfele, aztán visszatértem végül mégiscsak oda, hogy itt valami szolgáltatás szinten nem megy, nézzünk hát körbe a Vodafone-nál, mi lehet az az óriási bibi, ami miatt az általában 3800 kbps-os sebesség hirtelen lecsökkent 140-200-ra. Akárhogyis, ez azért nem egy elenyésző különbség..
Besétáltam hát ma egy ügyfélszolgálatnak kinéző egységbe, bár utólag kiderült még ha annak is hívják magukat, valójában érdemi előrelépés itt csak akkor lehetséges, ha pénzt akarok költeni náluk, abban a pillanatban ha problémám van, már rögtön nem illetékesek, naná.. illetékes inkább a hölgy a telefon túlfelén, telefont meg megtalálom egy kicsit hátrébb, ott a falon.
Odaálltam - szék ott persze nincs, minek -, felhívtam a központot. Kissé ekkor már idegesen, kezdett ugyanis körvonalazódni, hogy ezek nagyonhülyének néznek itt mindenkit, beleértve jelen esetben engemet is.
Történt ugyanis, hogy a Vodafone nemrég egyoldalúan módosította szolgáltatásának feltételeit és azt mondta, hogy az eddig korlátlannak kikiáltott net elérés mostantól 5 és 10 GB felett sebesség szinten korlátozott. Először csak éjszaka, 10 GB fölött pedig már egész nap. És ezt úgy kell elképzelni, hogy amennyiben aláírtam egy év tarifahűséget (így történt), úgy mostantól ha az adott számlázási hónapban elérem az 5 gigát, úgy belassul a netem a már ismertetett módon éjszaka, 10 GB fölött egész nap, és ez tart egészen a következő számlázási időszakig. Elállhatok ugyan a szerződéstől, ha ez nem tetszik, de az 40.000 Ft-omba fog kerülni.
Feltettem a kérdést mi van akkor, ha tegyük fel ezt elfogadom, de én vagyok olyan elvetemült, hogy az 5 GB után is szeretnék normál sebességgel netezni?! Mit tehetek ilyenkor? Válasz semmit, ez a tarifacsomag semmit sem tesz lehetővé. És mondom ha netán ráfizetnék pluszban? Nem, ez sem lehetséges. Persze válthatok tarifacsomagot, de az is 40.000 Ft lesz. :))
Büntetve vagyok tehát erőteljesen, amiért át mertem lépni egy határt az amúgy korlátlan előfizetésem keretein belül.
Nem is értem mit képzelek..
Mondja a helyi ügyintéző, az Általános Szerződési Feltételekben módosították ezt.. nézzem itt van, ez az épp hatályos. A nyomaték kedvéért bekeretezi. Mondom remek, de láthatnám azt az ÁSZF-et, ami akkor volt hatályos, mikor én kötöttem a szerződést? Hát hogy-hogy nem, ilyet ő persze pont nem tudott mutatni. (Projekt tehát most előkeresni itthon minden papírt, erre holnap rámegy fél napom is talán, de hogy megkeresem, az is biztos.)
És ekkor jött a telefonos tündérke, akitől a legszebb pillanat mindenképp az volt, mikor közölte, hogy hát de 140 kbps-mal is nagyszerűen lehet levelezni meg böngészni, nem érti mi ezzel a problémám.
:)))
Miután finoman megkértem rá, hogy hadd döntsem már el én mit szeretnék csinálni és hogyan rákérdeztem, ugyan miért nem közölték velem, hogy módosították a szerződést? Kiderült ugyanis, hogy volt 15 nap, ami alatt díjmentesen el lehetett volna állni a szerződéstől, amiért ők azt módosították. Erre megkaptam az egyetemesen jól kitalált ravasz választ: ők közzé tették a Magyar Közlönyben és napilapokban is, meg a honlapjukon is, tehát nem volt ez titok, tudhattam volna.
Ja persze.. hát nagyszerű. Ezúton is köszönöm szépen!
Karácsonyig kicsit belassulok tehát, akkor új számlázási hónap kezdődik (lehet át is térek erre a speciális időszámításra), addig pedig kitalálom mi legyen és olvasgatom a nagyvilágot.. másnak is feltűnt ugyanis ez a kis játék már, nem csak nekem: klikk ide.
Füstjelek és gyaloglás.
Ez kéne. :)
2008. 12. 16.
Café Blende
Albumátadó volt nemrég szombaton, Fotóvilágos nagy esemény. Pont annyian voltunk, amennyinél többen tán már el sem fértünk volna a kis kávézóban. A vakuk ész nélkül villogtak, mint valami hollywood-i celeb party-n, a Király utcán áthajtani hasonló élmény lehetett, mint keresztülhaladni egy táncparketten stroboszkópos fényjátékban. Az albumok pedig csak jöttek és jöttek kifelé onnan, mintha sosem akartak volna elfogyni.
Jók az ilyen találkozók nagyon.. a nick nevek mögé végre arcok kerülnek, a rég nem látott fotós társakkal pedig ismét lehetőség van egy kicsit összefutni, beszélgetni, tervezni a következő találkozókat..
Hamar jó kis őrület alakult ki a kávézóban, heves aláírásgyűjtésbe kezdett ott szinte mindenki, mintha legalábbis valami rendszert akartunk volna ezzel megdönteni. :)
Büszkélkedhetek egy egyedi példánnyal én is, sajátos szignóval a könyvben olyan Alkotótól, ki a kiadványban benne sincsen.
No itt történt az, hogy miután - a kollégáknak hála - lekerült nagy nehezen a 1020-amra rászorult obisapka, nekiálltam én is kattingatni, ahogyan szoktam. Élveztem nagyon, tán jobban is mint máskor.. tetszett a téma, amit találtam magamnak és persze sokat számít a társaság is: ismerős arcok közt fesztelenebb egy fotós is, nem csak az alany, ki már ismeri fotósát.
Aztán a nagy nyüzsi levonulása után az emeleti páholy életét szerveztük át egy kicsit és találtunk ki egy-két beállítást, az előző két bejegyzés fotói például így készültek.
Alapvetően a legtöbb esetben hagyom pihenni a képeimet, nem dolgozom fel őket azonnal, csak hetekkel, sőt hónapokkal később.. a család, a barátok legnagyobb "örömére" ugye.
Aztán most valahogy mégis.. már ott úgy éreztem, hogy ezeket látni szeretném, látni és játszani velük, amint csak lehet.
Így is lett, és legalább annyira szerettem válogatni, formázgatni őket, mint órákkal korábban elkészíteni. Kicsit a véletlen folyománya is, hogy végül ilyenek lettek, de legalább megint tanultam valamit PS barátunktól is.
Ha valaki kérdezné, ma azt mondanám ezek a képek vagyok igazán én. Idővel ez lehet változik majd, de most pont olyanok, amilyeneket szeretek.. igazán magaménak érzem őket.
Ha valakit érdekel, további képek:
Válogatás
Teljes galery
Jók az ilyen találkozók nagyon.. a nick nevek mögé végre arcok kerülnek, a rég nem látott fotós társakkal pedig ismét lehetőség van egy kicsit összefutni, beszélgetni, tervezni a következő találkozókat..
Hamar jó kis őrület alakult ki a kávézóban, heves aláírásgyűjtésbe kezdett ott szinte mindenki, mintha legalábbis valami rendszert akartunk volna ezzel megdönteni. :)
Büszkélkedhetek egy egyedi példánnyal én is, sajátos szignóval a könyvben olyan Alkotótól, ki a kiadványban benne sincsen.
No itt történt az, hogy miután - a kollégáknak hála - lekerült nagy nehezen a 1020-amra rászorult obisapka, nekiálltam én is kattingatni, ahogyan szoktam. Élveztem nagyon, tán jobban is mint máskor.. tetszett a téma, amit találtam magamnak és persze sokat számít a társaság is: ismerős arcok közt fesztelenebb egy fotós is, nem csak az alany, ki már ismeri fotósát.
Aztán a nagy nyüzsi levonulása után az emeleti páholy életét szerveztük át egy kicsit és találtunk ki egy-két beállítást, az előző két bejegyzés fotói például így készültek.
Alapvetően a legtöbb esetben hagyom pihenni a képeimet, nem dolgozom fel őket azonnal, csak hetekkel, sőt hónapokkal később.. a család, a barátok legnagyobb "örömére" ugye.
Aztán most valahogy mégis.. már ott úgy éreztem, hogy ezeket látni szeretném, látni és játszani velük, amint csak lehet.
Így is lett, és legalább annyira szerettem válogatni, formázgatni őket, mint órákkal korábban elkészíteni. Kicsit a véletlen folyománya is, hogy végül ilyenek lettek, de legalább megint tanultam valamit PS barátunktól is.
Ha valaki kérdezné, ma azt mondanám ezek a képek vagyok igazán én. Idővel ez lehet változik majd, de most pont olyanok, amilyeneket szeretek.. igazán magaménak érzem őket.
Ha valakit érdekel, további képek:
Válogatás
Teljes galery
2008. 12. 11.
Kawa
2008. 12. 02.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)