2008. 11. 04.

Az ősz dicsérete

Egyszer csak, észrevétlenül
A fa alá avarszőnyeg kerül.
Megállsz a mélázó napsütésben,
Gyönyörködhetsz az őszi ködben.

Ezer színnel festett képek,
Mind a szívedbe égnek.
Nincs még egy évszak,
Mely ennyi pompát rejt
Fejedre kedvesen gesztenyét ejt.



Nézheted a vadludak vonulását
Ahogy őz keresi tisztáson a párját,
Szürettől hangos a hegyoldal
Itt, ott felcsendül egy dal.



[...]
Este a csillagos eget nézve,
Felidézhetsz meséket,
Amiket egykor hallottál,
Amikor tiszta és jó voltál.

Ne bántsd az Őszt,
Fedezd fel inkább,
Amit nyújt,
Az összes titkát.



Ady: Az ősz dicsérete

4 megjegyzés:

T. írta...

Szép összeállítás.

Mándi Emese írta...

Dejó, köszi!

Hugi írta...

Júúúúúúj de szépek. Nagyon tetszenek, ne indulj velük pályázaton :-))))))
hehe

Mándi Emese írta...

OK, nem fogok. :)))